M. Laurens
tanmese másként: nagyoknak
A róka ült a nagy eperfán,
a szájában egy rágós holló,
mikor arra gurult egy sajt,
...vagy valami ahhoz hasonló.
Hol bonviván lehet egy molyrágta, vén róka,
operaénekes pedig a kottából prüszkölés,
ott krumplipüré-háború folyik éjjel-nappal,
gombócágyúk dörögnek, s folyik az idegölés.
Hominem te esse memento
Játsszuk most azt, hogy jók vagyunk.
Hogy nem bántunk meg senkit sem mától,
Hogy szeretjük egymást mind önzetlenül,
S békében élünk a földkerekén: bárhol.
Tompul a zab Kukutyinban,
immár hegyezni is kéne,
s falra hányni a sok borsót,
hogy ott maradjon már végre.
Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted,
akár holtak bűze, mi szembecsap,
szürkére festve a járókelőket:
sorsára vár s tolong sok gályarab.
EGZALTÁLT PROFILAKTIKUS HUMÁNUM
ténykép a XXI. század küszöbéről
Ne!
Na ne!
Nem akarom!
Nem kell, vidd innen e gyilkos kórt,
tiszteld apád, anyád és a kort.
versparódia Petőfi Sándor nyomán
Menő celeb korában a jó Gazsi
(Ki nem néz tévét, az biz` nem láthati!)
Lopja, mint a képviselők a napot,
E semmiért
Vagy-hát miért,
Sok százezernyi jó magyar pénzt kapott.
Ahogy mondom, százezernyi pénzt kapott.
A kritikus ül hosszú méla lesben,
epéjét túráztatja lefekvés előtt,
hogy másnap se hagyja cserben.
Ágyához érve fogai közt elmormol
pár gyűlölettől fröcsögő, léha átkot,
leginkább a pokol mélyére kívánva
ezt az irtóztatón dilettáns világot.
Valaki füstkarikákat pöfékel.
Talán az Úr maga, vagy az istenek...
Nil novi sub sole
Ha befognám egyszer a számat,
s nem jártatnám többé pofámat,
pár ember végre boldog lenne,
ki még álmában is: élve eltemetne.
Mi földi létemből még vissza van,
Pusztán ajándék, mi már céltalan.
A rossz vagy a jó, mind kijózanít,
Végül is mindkettő: halni tanít.
nőnapi köszöntő
Földanyácskánk újra éled,
Testében az örök nő felébred.
Tavaszra virrad ismét a világ,
Örökké csodás teste ragyog reád.
-iambosz-
Már látom, hogy Naccsád miként visel koronát.
Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,
hogy boronálnám végleg el magam e földről,
írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.
Hominem te esse memento...
Nem létem a rombolás
sem harag vagy gyűlölet
hisz mindenkit szeretni
s alkotni teremtett Isten
életünk nemcsak fülszöveg