M. Kovács Roni

M. Kovács Roni

Született: 1967. november 1.

Népszerűség: 373 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Jaj, de remek maszkabál!

Maszkabál van gyerünk, gyerünk,
hogyha nyerünk, fánkot eszünk,
s nem ismerünk haragost,
esszük a tál szalagost.

Tovább...

Folyton úton -Szonettkoszorú-

József Attilának... szeretettel

1.
Mert adni akartál, adsz hát tanácsot.
Kiszolgált lelkedbe marva, íratlan
csendben, apának nevezted, ki halkan
messzire indul, itt hagyva családod.

Tovább...

Mi a Manó?

Mi a Manó?
Nocsak-nocsak.
Elteszi a
játékokat.

Tovább...

Kanapé

Megfestett színekkel génekbe épülés,
a lefelé biggyesztett hangulat terül,
de e ragyogó nap, mint nagy kibékülés,
lehetne esélyes, csak pár szóba kerül

Tovább...

Világ

Szerelmem a Világ, szívemből imádom...

Tovább...

Apák nagyapák

APA: valódi társ, az anya támasza,
gondoskodó példakép, a lét válasza,
az utódok mind pillérnek mondanák,
ezt ünnepeljük ma, apák, nagyapák.

Tovább...

Aranyló ég alján

Akácos táj sok százezer virága,
mint hókukorica, kipattogott,
s ártatlan lány ott bimbózó világa,
szép utópiára vágyakozott.

Tovább...

Szép kikelettel

...méterek

Szép telem álom, hótlan a lélek, zöld terebély ül.
Nézz ma ki erre, ki vár arra, te Férfi, ki Nő?

Tovább...

Pici kincsem

Csillagvirág... Pici-kincsem,
nálad nagyobb kincsem nincsen!
Te vagy legszebb boldogságom,
ölelésed nagyon vágyom!

Tovább...

Szívemen tapasszal

Hiányzol, vérzem árva létem.
Megsérült szívemen tapasszal,
fiatalságunkat megértve,
őrizve álmodlak tavasszal.

Tovább...

Mért mondanám

Mért mondanám, mit hallanál,
hisz` úgyis már tudod,
bolondos szél jár közöttünk,
és lassan megunod...

Tovább...

Leraktam tollamat...

Leraktam tollamat, üres lett életem,
majd reményt sutba vágó némely félelmem
elgyötrőn, oly` rettegett világhiányt
gyűrt be a gyomromba, `mit a sors kihányt.

Tovább...

Szülinapodra

Boldog szülinapot kívánunk ma Neked,
téged ünneplünk, s ez verssé vált általam,
fogadd üdvözletem, Te szívünknek kedves,
Isten éltessen szép évekkel, számtalan!

Tovább...

Teérted

Szellő súgja nevedet.
Édes-fanyar áfonyán,
s éber álom ágbogán
fülembe fújt lehelet.

Tovább...

Levetve

Már érzem, hogy a semmibe fúlok messze én,
mint éjszakák a tátongó ég tengerén,
hol csendben szem elől vesznek a csillagok,
úgy, mint ahogyan elsüllyednek a tegnapok

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ