Lukács Mária
Rövid percekre
összegömbölyödünk
az idő öreg szemével méreget
karöltve lenne mindig jó
hogy a kéz kézben legyen
Az eső rányomja bélyegét a napra
tócsák ásítanak fakult tükrök
foncsorában látom készülődik
a tavasz csak néhány karnyújtásra
az éj ébenfekete hajzuhataga
fényes csillagokat takar...
Írtam már pöttyös labdákról
és mindenről, mi álmaimban köszönt:
virágos rétekről, szivárványról,
patakokról, folyókról, mibe arcomat
fürdette gyerekkorom...
A reggel se jön túl korán
végigfut a hideg rajtam
játszik egy dalt a zongorán
csillag neszez az ablakban
Aranysárga lett a diófa,
beérett fürtszemek kékje;
összeölelkeznek az árnyak,
Napot rajzolok az égre.
Kérdés - Pokol - Menny - Erősség
Illetékesek
vagyunk minden közösre
földre és mennyre
A versben is benne lehet az öröm, a bánat;
a szó üt és ék lehet - sok szív birodalmában.
Dobban és kopik az egymásutánban;
szolgának lenni vagy királyt játszani...
versekért a szülőszobában,
múzsám kedvéért megpihenek
a teremtés hullámzó ritmusában.
"Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt",
emlékszem még egy régi képre,
mikor elővetted gitárodat - szőke voltál,
és kajla, ültünk a Duna-parton,
mesédnek soha nem értél végére...
Még álmodik a dunai nyár
csónakban ring egy hullám hátán
hűs habok felett fecskerajok
gyere gyere mást nem akarok
A tavasz mindig jól jár
olyan szép mint egy újszülött
minden zsenge virágszál
meghajol léptei előtt
Fehér legyen az alap vagy kék,
hol a vágy futna rózsaszín;
a pöfékelő kémény füstje
fecskeszárny suhogós-szürke.
Könnyebb lenne, ha mindig sütne a nap,
és egyetlen virág sem száradna el,
csillag, mi megmutatta útját
- velem tervezi, hogy bejárja
a pályáját, nem vesztegethet meg
az idő - most lomha ködruhában,
ki jégvirágokkal a kezében jár.
Az ősznek még nyoma sincs, pedig itt járnak
a követek, sugárzók a sárga levelek,
elegyednek a föld fölött - egyet-egyet
felkap a szél és utamon kísér...
Én már nagyon várom
a Mikulás kedves ember
decemberben jő indexel
előttem az úton
szép kipirult arcán
mélyen ülő szemek
puttonyában csomagok
ha jó leszek becsenget...
Minden embernek van birtoka,
talpalatnyi föld a jussa.
Enyém-tied között Univerzumok
álmodják a felhőtlen jövőt...
mennyországot kéne teremteni,
a napi rutin legyen egyszerű,
ne keserves és füstízű...