Lovas Zsuzsanna Lux
Ha már nem ízleled csókját, mint édes nedűt,
ha már elhúzódsz tőle, mert úgy érzed, megüt,
ha már nehéz felvenni a telefont, ha hív,
akkor már egyedül vagy, társad csupán a sír...
Ácsolják már a keresztet,
- Hozzá szöget is keresnek -
Melyre kitűzik a szívem,
- Keselyű tépi az éjben.
Mondtad - szeress!
Mondtam - szeretlek.
Mondtad - szeret
- én meg könnyeztem.
Ugye, tudod, hogy hazudok,
csak hogy jobb kedved legyen.
Ugye, tudod, hogy egyszer
mégis elmegyek.
Mit tennél, ha apa lennél?
szöget a falba jól bevernéd?
Vigyáznál az álmomra, hogy
mind váljon valóra?
Te vagy nekem fűszálon a harmat,
ezüstfán a tüske és levél,
hajladozó indán a madárdal,
hűs esti szélben - meleg ölelés.
A gyermek
Ma sincs másként,
mint volt azelőtt.
A gyermek az gyermek,
és nem kicsi felnőtt!
Délceg öregember
az utcasarkon áll,
keménykalapja alól
pipafüstje száll...
A hit törékeny ajándék,
és elveszítheted,
a megbocsájtás sem játék,
bár néha úgy teszel.
Te tudod hogy forgasd meg a tőrt szívemben
pedig én nap nap után érted imádkozom...