Lólé Attila
Hiszek egy Istenben,
folyvást sejtető homályban.
Mennynek, földnek teremtőjében,
és fagynak megengedőjében.
Íróasztal vár falnak szegülten.
Zárak csak zárnak, már kulcsért szólnának.
Fiókmély sóhajt fának feszülve.
Majd ernyed mindez, közeleg Borbála.