Lohonyai Miklós Mihály
Az isteni kettőspiruett
Isten játszott, s az ÜRESSÉGBEN, GONDOLATBAN elvetett
végtelen sok SEMMI-pontot, látszólagos űr-magszemet.
A sok semmi nagy óceánt, végtelen tartályt alkotott,
minden nyugodt volt, egyhangú, hiszen semmi sem változott.
A házasság életerős, de sodródó gyümölcsmag
az emberélet viharjának lélekmezsgyéjén,
az örvényben két elem néha bizony összecsap,
a férj a sodró víz, a feleség a terelő szél.
Ifjúkori, hű szerelmem
az egyetlen feleségem,
több, mint fél évszázada már,
holtomiglan tavaszló nyár.
Szüreti gyerekfejtörő
A nevemet eltitkolom,
megfejtését rátok bízom,
kitalálja, aki szeret,
figyeld mesém, s törd a fejed:
Bennem lakik a napsugár,
a vidám, csodás, forró nyár,
boglyas tincsben ölelkezem,
rozsdás lomb a rejtekhelyem.
Az idő titok, misztikum,
rációmat feszegeti,
sejtésimet, ím megvallom,
versben méltóbb elzengeni.
Közhely és téveszme
Nem lelem a szavakat, hiába, már öregszem,
Régen sokat találtam, párat versbe is szedtem.
Nyolc és fél versszak
Időm régóta átölel,
Érzem, lassan már elszelel,
Isten adta, elveheti,
Úgy, mint veled, megteheti.
Mégis más, mint más ideje,
Picit eltér a lényege.
Nősköltemény a borról
Borra, nőre az jellemző,
számtalan a közös jelző,
ízlés dolga eltérhető,
jobb, ha magad vagy szakértő.
Bormámor rege
Egyszer sem volt, sehol sem volt, még a barlang mélyén történt,
Filo és Zófia, a két vadász nagy barátságban élt.
Bormámoros fohász
Borocskámat hörpintgetve
Álomképbe szenderültem.
Méltóbb pincét érdemelne!
Villant fel a terv fejemben.
A JEL
Kedves vírus, nekem JEL vagy,
Azt jelzed, hogy túl nagy a zagy,
Te vagy a visszacsatolás,
A világ-önszabályozás!
A "borpásztor" dala
Az ősz nekem szüret, az átlényegülés,
Örök körforgásban értékváltó lépés.
A szőlőből must lesz, a mustból finom bor,
A természet csodájának örvendek szüretkor.
Tanmese a kettes számrendszerről
Egyszer volt egy nagy-nagy semmi, az volt a neve, hogy NULLA,
Mindez számországban történt, hipp-hopp, előkerült egy EGY,
Az EGY számjegynek született, de nem számjegy volt a NULLA.
Magányosak voltak, egyként búslakodott NULLA és EGY.
Szabatos képzavarok az emberéletről...
Feleségem azt álmodta,
vad pörgetőgépnek foglya,
kapaszkodni alig tudott,
amit őrzött, szétsodródott.
B.-i gádoros házunk családi felszentelésére
Kisfiúkoromban nagyapám udvarán
a porban játszottam egy fényes délután,
deszka-darabokból tákolgattam sután
egy piciny házikót, hátha lesz kiskutyám.