Litauszki Gyula
Ahol még béke van, susog az erdő,
Bokrok langy hűvösén kis őzgida nő,
Kőágyát mélyítve szalad a patak,
S hangos zúgással csókolja a tavat...
Búzaföldön mély, láncos talpnyomokban
szél fodrozza az összegyűlt vizet,
s az őszi búza szétzilált sorokban
távolról zsendülő életet hitet.
A sorsomat, lám, megküzdöttem,
Nem ringat már a bánat öle,
S nem zokog a jajszó köröttem
Kicsiny örömért könyörögve.
Jártomban, kertemben...
(Mottó:
Ecc-pecc, bemehetsz,
Ha szavaztál, kijöhetsz,
Tedd az "X"-ed a helyére,
A Kand Úrra vagy Egérre,
Fuss!)
"Tűz van, babám!" rikolt a jelző,
Sikoltó hanggal üzen hadat:
Mint apró katona kardjával
Vág a dobhártyán széles lyukat.
Egy kis önvizsgálat
Nem írtam egy éve semmit...
Nem jöttek rímek a szóra.
Csak gyűltek, gyűltek a cetlik:
Rizsszemek. Disznóknak szórva.
...avagy a kabát is ember...
Régi kabát lóg a szögön:
Rozsdás szögön öreg kabát,
Nem kérdezted, de ha nézed,
Látni fogod majd a korát.
Jártomban, kertemben...
Ünnep van ma Csutkafalván,
Nagy a dínomdánom,
Hörcsög Uram névnapot tart,
Az zeng hét határon.
...az Élet nem állt meg...
Ülnek a maszkok a metróban sorba`
Fülekre akasztva vagy orron lógva,
A szájat takarva, az orrot fedve,
A mosolyt eldugva, a grimaszt rejtve.
avagy Zsuzsi néne meg az okostelefon balladája
Zsuzsi néni kinn a padon
Szomorkodik hajh` de nagyon!
Fészbúkozna nappal, éjjel...
Ugyan mi változott?
Hej, azok a rozzant reggelek,
Tikkadt hétfők, fáradt péntekek,
Morgós szerdák, ásítós keddek,
S csütörtökök: Isten véletek!
Szívemnek oly kedves hétvége,
Szombat, vasárnap: két legszebb nap...
Halk, zöld suttogás csal az udvarra,
A türkiz szellő rőt alkonyra vált,
Ám diófánk törzse úgy áll utamba,
Mint őrszem, ki ős-ellenségre várt.
...a Futó élete
Megszülettél, s még semmiről sem tudtál,
De picinyke lábad már a földre vágyott,
S kötött kis cipődben hanyatt fekve
Befutottad majd` a fél világot.
Nyár volt, és az ég tetején a Hold,
Mint ezüstpénz az enyvre, ott ragadt,
És én, a lelkes ifjú kis kobold
Tág szemmel figyeltem egy sugarat.
Állok a kertben a meggyfák alatt,
Szürke felhőkkel jő az alkonyat,
S a felhők alatt hosszú, nyújtott V-ben...