Lightning Bri
Annyi minden változott
Azóta, hogy elköltöztem,
Mindig sóvárogtam vissza,
És most itt vagyok.
Halottnak éreztem magam,
Olyan magányosan ténferegtem a világban,
Te voltál az egyetlen, aki megérintette a szívem.
Van úgy, hogy a dolgok, amiket akartunk, de elszalasztottunk, egyszer visszatérnek hozzánk.
Ne sírj, kedves,
Fogd meg a kezem,
Sosem engedem el,
Mindig vigyázni fogok rád.
Toronyszobából tekintesz ki,
Börtönbe zárva élsz bús komolyan,
De minden olyan kusza körülötted,
A fájdalom összeroppant.
Érzem a tenger illatát,
Sós szellő lobbantja fel a hajam,
A világítótorony fénye körbeölel,
Annyiszor gondoltam a tenger-túlra,
De túlságosan tartottam az ismeretlentől.
Talán egyszer,
Talán egyszer,
Talán egyszer meg tudok neked bocsátani,
De ez nem az a nap lesz,
Érzem, hogy most már igazán szabad vagyok,
Sosem szerettél igazán,
És hogy nálad a szerelem nem jelent semmit,
Mégis én lettem számodra a szívtelen.
Még nem tudom, mit akarok,
Ne kérdezd, mert én sem tudom, hova visz az utam,
Én csak próbálok helyesen cselekedni,
Miközben fogod a kezem az első lépésemtől fogva,
Én csak egy lány vagyok, aki csak lépeget az élet ösvényén.
Eső, eső csepereg,
Kicsi fecske pityereg,
Kérdezi őt a kis veréb,
Mi nyomja a kis szívét.
Képzeld el, kicsi lepke,
Már egészen nagyra nőttem,
Kicsi cipőmmel már járni is tudok...
Húsvét napján felébredtem,
Hisz ez a nap nekem most különleges,
Piros tojás, kicsi nyuszi,
Hopp, itt lesz hamar a húsvéti nyuszi.
Újabb év köszöntött ránk,
Újabb májusi vasárnap,
Egy újabb nap, ami most különleges,
Mivel Anyák napja van.