Lightning Bri
A boldogságomat megnyerheted egy könyvvel
Vagy egy csokival.
Fogalmam sincs, hogy kezdődött velünk ez az egész,
Minden homályos,
Minden rám zúdult, minden rám zúdult,
Beleőrülök, ha nem leszel az enyém.
Leírom az álmaimat,
Mindent, amit el szeretnék érni,
Olyan ez, mintha egy nehéz követ emelnél le a válladról,
Vannak álmaim,
Vannak érzéseim,
Mikor szomorúan térek haza,
Te ott vagy, hogy meghallgass,
Néha idegesítesz...
Egy nyáron estünk szerelembe,
Olyan forró volt, mint a szél, ami körbeölelt minket,
Nézz most rám,
Egy ideig jó volt, aztán már nem.
Mikor először találkoztunk,
Kedves és gyengédebb voltál, mint a vattacukor,
De lassan a máz is leolvadt rólad.
Kemény vagy, mint egy szikla,
Kemények a szavaid és a tetteid.
Felragyogott a Nap,
Mint a mosolyod,
Te voltál az, ki mindig
Rám mosolygott,
Megérezted, ha szomorú vagyok,
Letörölted a könnyeket,
És a mellkasodra hajthattam fejemet.
Azt mondtad, megbántad, amit tettél,
Hogy neked többet ér a barátságunk,
Azt akarod, bocsássak meg,
De én...
Nem tudok hinni benned többé.
Álmodtam egy kis világról,
Ami ott van fent az égen,
Nem látni,
Mégis tudni, hogy ott van,
Szeretteink ott várnak ránk mosolyogva.
Van úgy, hogy a gondolatainkat úgy tudjuk kiüríteni, ha hagyunk végre magunkat egy időt...
Miattam hagytad ott a lányt,
Magamtól kérdezem, miért szeretsz te engem,
Nem vagyok én olyan különleges,
Te mégis máshogy látsz engem,
Kincsemként szólítasz.
Érzem a tenger illatát,
Sós szellő lobbantja fel a hajam,
A világítótorony fénye körbeölel,
Annyiszor gondoltam a tenger túlra,
De túlságosan tartottam az ismeretlentől.
Nagy nap ez a mai,
Bulizni jön apraja nagyjai,
Beöltöznek, aminek szeretnének,
Ki katicának, ki tündérnek.
A macskák az egyetlen lények,
akiket ugyanolyan nehéz megérteni...
Kedves csillag ott az égen,
Nézz le rám, kérlek szépen,
Nincs egyebem, csak egy kívánságom,
Kire gondolok én,
Tudja, hogy mindig visszavárom.