Lightning Bri
Talán egyszer,
Talán egyszer,
Talán egyszer meg tudok neked bocsátani,
De ez nem az a nap lesz,
Érzem, hogy most már igazán szabad vagyok,
Sosem szerettél igazán,
És hogy nálad a szerelem nem jelent semmit,
Mégis én lettem számodra a szívtelen.
Még nem tudom, mit akarok,
Ne kérdezd, mert én sem tudom, hova visz az utam,
Én csak próbálok helyesen cselekedni,
Miközben fogod a kezem az első lépésemtől fogva,
Én csak egy lány vagyok, aki csak lépeget az élet ösvényén.
Eső, eső csepereg,
Kicsi fecske pityereg,
Kérdezi őt a kis veréb,
Mi nyomja a kis szívét.
Képzeld el, kicsi lepke,
Már egészen nagyra nőttem,
Kicsi cipőmmel már járni is tudok...
Húsvét napján felébredtem,
Hisz ez a nap nekem most különleges,
Piros tojás, kicsi nyuszi,
Hopp, itt lesz hamar a húsvéti nyuszi.
Újabb év köszöntött ránk,
Újabb májusi vasárnap,
Egy újabb nap, ami most különleges,
Mivel Anyák napja van.
Mondd, hogy mindig mellettem leszel,
Még akkor is, ha öreg leszek,
És nem látok már olyan jól.
Hallgatom a madarak csicsergését,
Mégis úgy érzem, hogy a magány felemészt,
Hiába az a boldogság, amit éreznem kellene, már tovaveszett, ahogy
Már nem vagy itt mellettem.
Egyszer élek, a szívem sóvárog,
Hív a messzeség,
Lennék madár, aki szabadon szárnyal,
Szállnék a széllel, és felfedezném a világot.
Félnem kellene tőle,
De képtelen voltam menekülőre fogni,
Valami húzott feléje,
Valami láthatatlan kötelék.