Lény Ede
Rossz az, aki rosszra gondol
Lenyűgöző a méreted,
Ahogy hosszanti formád
Megpróbálja kitölteni,
A reá váró formát.
Ma volt húsvét napja (második hajnala)
A kölni ideje,
Ezért Kölnben voltam
Hi-hi-hi-he-he-he.
cseszdhajnali csillag csillog
felettem úgy mint egy billog
persze feltett szándékom hogy
féltett emlékeim itt-ott
valósítás trá-gyá-vá-vá-váljanak
s a sorsukra várjanak
hogy a nagyérdemű megláthassa
végre...
Nem biztos, hogy csótány volt...
Nem biztos, hogy csótány volt,
de arra hajazott,
hátára fordulva a légbematatott.
Jó, talán taposnom kellett volna, s nem bámulni rá,
de időmből elrabolt egy darabot.
Álom-bákom
Hamar, hamar gyertek, lányok!
Körbe-körbe-körbeálltok,
ha nevetnek is a srácok
fél szemükkel mindig rátok...
...de perfektségetekben a kukacoskodó
léha-Léna, mint gúzsba
köpött múzsa,
zúzza szét a szépségideálba vetett ágyat,
hányat kell még hazudni addig, hogy a szádat
elhagyja a szó, s
hirtelen elmenjen az az üzenet?
Megfenyegetett, hogy "Nem leszek a barátod",
ez nálam bevált. Na látod?
Így tud érvelni egy négyéves fiú,
életed, halálod,
terveid, esélyek
kétsége - kétségek...
nem elírás a cím, hanem...
Csak sodródom az árral,
olykor fennakadva a bérrel,
de eltelve a mával,
s nem aludva éjjel.
A szememben rózsa van meg sár is,
lelkendező lelkem félretart,
szerelmem csupán csak parafrázis,
kis csikar, mit a karma karma mart.
Unszerelmesvers
...mely elviszi álmotokat az éj leple alá.
Lesz benne happy end, (ami vicces végkifejlet)
depítlenítem a sztorim, naná!
- Szia, Édesapa, vettél nekem autót?
- Nem, mert nagyon szépet kaptál
tőlem, tudod, legutóbb...
- (akkor) Szia, édesapa, majd holnap is hívjál.
- De... de még, akarok, még... valamit még... várjál...
Álmodtalak tegnap, nem ritkát, de jót,
Egy hűs kertet, talpad alá bozonttakarót,
Bátor ebihalak, mik táncra invitáltak,
S egy ronda hernyó mászta meg szoknyádat.
Már, csak volt időben gondolunk egymásra,
mióta ráakadtunk fejenként egy s másra,
ahogy piócaként
szívtuk ki a másikból a lelket,
nem variáltunk vagy álltunk meg egy percet,
továbbléptünk,
s ezzel a lépéssel
szakítottunk...
Kialakított a stílusom
végre,
észre sem vettem, hogy
kész lettem,
és te
sem szóltál,
vagy nem figyelmeztettél,
szándékosan, vagy csak elfelejtettél?