Lény Ede
Már nem...
emlékszem szemeid vad tavára, csak
az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
s álomkép nekem szerelmünk halála, a nap, amikor
én megsemmisültem. Az agyam védelmében elmém
olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
utcán, már nem sejteném, ki vagy! Ugyanis átalakultál,
ideál lettél ebben a remegő, hitvány kocsonyában, és...
Anyukám szerint Pisti
por-bél-más (vagymilyen) családban él.
Az órán is mindig rendetlen,
meg nem csinálja meg a leckét.
Ma eldöntöttem, szerelmes leszek
Ma eldöntöttem, hogy
szerelmes leszek, mert
minden barátnőmnek van vagy volt
már pasija, csak
Álom. Bús utamat
járom, jó veled,
belátom, van hitem,
családom, hogy sikerült,
csodálom, túl vagyok
csatákon, már oly sokra nem
vágyom, csak élni
mindenáron, és csüngeni a...
Most meg
felelni szeretnék
a normatíváknak.
Konkrétabban az elvárásainak, a kerek e világnak.
Alkut költök,
meg kompromisszumot,
csak hogy meg ne bántsam a nagyérdeműt,
de bevettem már az Anti-szérumot,
s rendelhettek nálam poéta-menüt.
Versbe rejtett Haiku
CSAK - szeress még
EGY - darabig, hisz oly hamar eltelik a
PILLANAT - mi alatt, elbambít
A perforáció mentén felbontandó!
- a bőröm alatt is szív dobog,
csak az a véget nem érő állandósulandó,
időfogyatékossági vad dolog
jelzi az életem.
Hiányzol, Barátom,
és már most belátom,
e titulust rögtön kikéred magadnak
egy élcműben,
már ha vannak
az új helyednek lehetőségei arra,
hogy az életműved folytasd,
csipkelődve oktass.
Félig még ériK
ám, már csak kicsit csüng a szároN,
ha leesik, nem lesz sikK,
placcsanva csattan szét az áloM,
kipigelve-kopog a cipőD,
csak lemérem, de már nem remélem az időT,
alig percenként - alig dobban a szíV,
s félpercenként koppan az álL...