Lény Ede
...Ami mézharmattal kevert álmot cirkulál,
Vagy pamacsmagból feltámadt csókafelhő,
Úgy ragyogsz be nékem, fénysugár.
Akinek kell,
Van itt egy állás,
Bár a név nem hálás,
Mert inkább ülés
A szalagnál szédülés,
Hol monoton roboton
Gondolkodhatom napi
Tizenkét órában...
Máma már nincsenek finoman rejtett utalások,
Csak közhelyek, meg súlyos utálások,
Gagyisággá avanzsált a karikatúra,
Mint egy odapökött csulanyúlt grafika turha,
A kabaré standup,
Hol mint ember nem vagy,
Arra ott a tapsgép,
Hiába is vagy még...
Egy jólszituált,
Pasinak tituált,
Boldogságba vágyó
Bátyó
Szabadulna nejétől.
Újra a régi a hatósági áram,
Karatézni karanténban szoktam,
A feleségem Oldal-Borda Ági,
Kivel csak a CSOK-ért sokasodtam.
Szösszenet
Vers-ércet fejt a versvájár,
verscsillére pakolja,
izzadtságot homlokáról
a bányamúzsa csókolja.
Sután-propán-bután
Meg-
születtél, és rögtön
magával rántott
az élet örvény,
hol élni, és élni hagyni
az egyetlen biztos törvény, de talán van
menekülés a nagy spirálból, ha figyelünk
és tanulunk minden hibából, akkor lehet...
Már nem ......
emlékszem szemeid vad tavára, csak
az érzésre, mikor bennük néha megfürödtem,
s álomkép nekem szerelmünk halála, a nap amikor
én megsemmisültem. Az agyam védelmében, elmém
olykor kihagy, talán, ha ma jönnél velem szembe az
utcán, már nem sejteném ki vagy! Ugyan- is, átalakultál
ideál lettél, ebben a remegő, hitvány kocso- nyában, és...
A zEmber (Schmidt Aladár után, sután)
Ám
Tudjuk, hogy
az ember nem mindig tud álmodni.
Pedig néha vágya szárnyakat kap, csak
a balga lanyha monoton élet elveszi ízét,
és nem látni szépnek azt, amit adott
az kitől kérted. Az, aki egykor
bumm, meghalt érted.
S kinyillott az ajtó:
(Csókolom! Én vagyok a Halál, aki jön,
és viszi, akit talál. Most Te akadtál utamba, kis
piszka e földnek, de esdekelhetsz ha akarsz, hogy miért
ne vigyelek! Ha jó okot mondasz, hagylak, még kínlódni, Te
fogsz az élők közt, e keggyel kilógni.) Gondolkodott emberünk
mert halni nem volt kedve, mit mondhatna amivel, számíthatna, e
kegyre? – Öö, jó ember voltam, mindig szót fogattam…de látom ez...
No
...de mi köze van hozzá?
kérdezhetné bárki, akinek a szavára,
már, senki sem kíváncsi. És mire e szánalmas
ösztönös, grimasz, hogy megkérdőjelezzük, ami vigasz
lehetne számunkra, de nem látom a végét, hogy hova lyukadok
ki, a tanulság hétrét, görnyeszti talán e valós világot hogy hirtelen
megteremtsem azt amit kívánok. hát pont ez az, mi hiányzik...
A tengerek, a dombok ólmos álmot nyögtek;
Rózsás arcuk pírját barlangvíz rajzolta,
Az éjféli hullámok csodás holdat szültek,
Szépsége teljesen a nagy Vénuszt majmolta.
Kiskarácsony, nagy a bánat, nem találjuk nagyapánkat
Télen szépen ég az ég,
Fehér lángok, feketék
A fák.
Ha nézem a képed, a képlet egyszerű,
Szemenszedett széljegyzetre firkantott szabály:
Ki Istentől vár hitet, az bukott szellemű,
Csak az önkorlátján innen tart ez a hatály.
"Mi lenne ha..." - hülye mondat,
balgaság, tudom,
most mégis játsszuk el azt, hogy vagy,
hogy jársz még az úton...