Lénárt Anna
Talán van, aki kérdez,
talán van, aki tudja a választ,
talán jobb, ha titok marad,
talán, ha csak egy pillanatra,
talán messze száll a sóhaj,
talán meghallja valaki...
Te... igen, te... figyelj rám,
állj meg egy pillanatra,
lásd az igazi csodát!
Nem érsz rá, hová sietsz,
valaki téged kerget,
varázslat nem érdekel?
"Azt álmodtam, hogy felkapott a szél"
...és csak emelt fel, fel... egyre feljebb,
a csillagok közt várt rám egy tündér,
számomra mosolya volt a legszebb.
Csendes temetőben "Tegnap harangoztak",
de más volt ez a harangszó, mint a többi,
mit tegnapelőttig korábban hallottam.
Lakkozott koporsó mellett némán álltam,
könny folyt arcomon, koszorúkat bámultam,
halálé mind, élők utolsó búcsúja.
A kezemben kristálypoharat tartok,
a mögöttem lévő évre gondolok.
Az emlékek viharként törnek elő,
a hópelyhek helyett esik az eső.
Különleges csillag ragyog az égen...
Utat mutat, biztat... reményt kelt bennem.
Oly sokat voltam életemben egyedül,
de sosem éreztem magányosnak magam.
...és most jött egy pillanat, az észrevétlen,
mikor minden, amiben hittem, elveszett.
Kislányom! - szólított a jó anyám.
Nagyot ásítottam, nyújtózkodtam,
hívását figyelmen kívül hagytam.
Az eget, a Napot, a Holdat,
talán az összes csillagokat,
kívánjam a föld összes kincsét,
a heti lottó főnyereményt?