Lénárt Anna
Gyerekek fociznak az aszfalton, bőr
helyett a labda műanyagpalack ma.
Magamra maradtam egy gondolattal,
szívet szaggató, fájó érzésekkel...
bennem él, kimondani mégsem merem,
attól félek, szóért megver az Isten.
egy édes érzés rég magamra hagyott
ahogy a vén idő lassan cammogott
száraz piros rózsaszirom elporladt...
Kiskutya került a házhoz,
hangos ugatással fogadja
az ott lakót. Vau-vau...
Neked ugyan mi a bajod?
Jajszava üti meg a csendet,
segítséget kér, de nem értitek.
A terem közepén elbújok, emberek
körbevesznek, ajkam szótlan,
észre senki nem vesz engem.
Gondolataim messze járnak,
magam vagyok e fáradt estén,
sötét égen elvétve csillagok,
a látótér alján vörös csíkot
rajzolt a kegyetlen telihold.
A jó Isten, ha ma éjjel letekint az égből,
szerető családot, barátot lásson, ne ellenséget!
Szilveszter éjjelén ezer csoda megtörténhet,
egy mosoly felmelegít minden fájó szívet.
Vannak napok, mit el nem felejtünk,
mosolyt csal arcunkra, vagy könnyet a szemünkbe...
Az időnk véges,
egyszer elmegyünk,
magunk mögött hagyunk
örömöt, fájdalmat, sikert, csalódást.
Egy név,
egy gondolat,
egy ismeretlen arc.
Mégis érezlek,
mégis ismerlek,
mégis hallom hangodat.
ablakomon kopogtatott
párkányra egy levelet rakott
szivárvány színében ragyogott
a napsugár rámosolygott