Lénárt Anna
Az ablaküvegen apró kéznyomok,
szoba rejtekében gyermekkacajok.
Kandallóban parázslik a tűzifa,
hintaszékből felügyel a nagymama.
Üzeneted érkezett... telefon jelez...
visszagondolok, mikor postás csöngetett,
a küldeményt ha átvettem, rám nevetett,
tudtam, mosolyom neki... örömet szerez.
Hullócsillag a látóhatáron semmibe vész,
sejtelmes kívánság követi, édes, mint a méz.
Morcosak vagyunk: én és a rezidens.
Közös volt a célunk, mégis elbuktunk,
nem tudtuk véghezvinni feladatunk.
Ezüstben tündököl a telihold,
hűs szellő fúj át a kalászokon,
éjféltájt előjön sok kis kobold,
ritka kincset cipelnek vállukon.
Reggel, ha kócos hajad arcodba hull,
reggel, ha huncutul mosolyog szemed...
van egy visszatérő álmom
szorosan karjaimba zárlak
régvolt halvány már az emlék
de szívemben él még a remény...
Hazug a szó, magányos a lét.
Vad bozót nőtte be a kőkerítést...
Angyalok vigyázzák álmodat,
Napsütés ragyogja be arcodat,
Gyermek dala legyen hangos,
Aki hallja legyen boldog...