Lénárd József

Lénárd József

Született: 1938. augusztus 19.

Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A pince szája

Imbolygó utak fel a domb tetejére.
Ajtó s mögötte boltíves pince.
Hordó a gyomra, benne fürt verítéke.

Tovább...

Ősz a Mecseken

Püspökszentászló csodás arborétuma
még zölddel itt-ott, de a takarót
már gyűjtögeti a szél szép kupacokba.

Tovább...

Kínlódok a kezemmel

Rettegés minden nap, mert az alkony s este
rémült játékát verdesi bilincsbe,
s a szakadt inak hosszan már nem feszülnek.

Tovább...

Keresem a menedéket

575575

A magaslati úton egy csodálatos
tölgyfa búcsúzott a forró nyártól.
Színes ruháját tépte az északi szél.

Tovább...

Ha majd megöregszel

575575

Ha fogom kezed, már nem fázok annyira.
Eszembe jutott ősznek hidege.
Nem is tudom, többiek hol? S majd eljönnek

Tovább...

Régi lépések zaja

575575

A gyönyörű ősz régi lépések zaját
fénykorbácsával veri hátamon.
Azt hittem, hogy még igaz, de csak fájdalom.

Tovább...

Egy elfáradt gondolat

Örök barátságodba kapaszkodok,
mint egy elesett kisgyerek,
ki megbotlott egy kőben,
s nyújtja kezét segítségre.

Tovább...

Kékell a messzeségben

Hargita kékell a messzeségben, ködben
Vonulnak, markukban tartják
A székely sziklák között havasi gyopár

Tovább...

Kávézni kéne még

Búcsú a nyártól

Kávézzunk egyet, és beszélgetni kéne.
Rejtett bozótban, árnyékos padon.
Szél elől szaladni, és szelet csinálni

Tovább...

A negyedik dimenzió

Minden versemben egy kirándulás éled.
Titkot sétálók. Elrepült csókok
repítenek újra és visznek. Sétálok.

Tovább...

A selyem székfű

575575

Az igazságok mindig világosabbá
válnak a szépség és a valóság
új fényáradatában, mint az érintés.

Tovább...

Vakság lassan utolér

A vágyakozás ott izzik a szemedben!
Hogy lehet, hogy nem látják a fiúk
a tüzet, a hiányzó öleléseket?

Tovább...

A legszebb virág

575575

A világjáró hazaérkezett. Várta
csipketerítő s a fonott kosár.
Vigyázott, hogy lábát ne érje el a sár.

Tovább...

Döbbenet az döbbenet

A döbbenet az döbbent!
Még három emberöltő,
és országunkon emelkednek
a tornyok, az eretnekek
s magyarok magyarokon röhögnek.

Tovább...

Kányádi Sándornak szeretettel

575575

Amerre csobog a kis patak, átugrál
apró köveken, játéktajtékot
fodroz, s mutatja tükrét, milyen nagy lészen.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ