Lavati Bettina
Egy kicsit higgy a mesében,
lásd meg a valóság tükrében.
Van ott fehér ló és kalácsból házak,
a dombon kastély, beszélő tárgyak.
Az árnyékom se ugyanaz,
egy fakó tócsa
ráfolyik a padlóra...
Beengedlek lelkembe,
mást látsz, mint a szememben.
A mindenség tengere,
átcsap rajtad a hullámok hegye.
Megfonod a vessző-szívem,
itt hurkolod, ott csavarod,
beleszövöd minden rémem.
Majd két lábbal megtaposod.
A dombon túl az álmom
Valóra válni látom.
A dombon túl a szívem
Repes szép szerelmében.