László Klára
Zendülj bennem fel, szerelem,
Rázd meg akár a hegyeket,
Lelkem dalolva fel-felröpítem,
Köröttem csodák születnek!
Oltsad el lángomat, ne égjek,
hisz régóta szenvedek érted.
...némán borzad kóbor lelkem,
Érzem a vágyak emésztő súlyát -
szeretve, rombolva egymást.
Letérdelt elém a szerelem,
Itt vagyok, fogadj be engem,
Add nekem végre szívedet...
Ma már nem lehetsz biztos magadban,
akár kételkedhetsz barátodban, párodban,
Hisz annyi már a csalás, árulás,
A bizalmat oly gyorsan eljátsszák.
Fáj... hogy nem voltál... s nem leszel,
egy hosszú álomból ébredtem fel!
Valami megváltozott benned...
eldobtál, mint egy elnyűtt szőttest!
Jöhet zápor és mennydörgő villám,
...dühöngő égi háború és vulkán,
...csak te maradj meg nekem!
Feljajdul a csend,
...nevedet sóhajtozom...
A remény tőlem... ellépked,
nézd, a boldogság hogy oson!
Régóta délibábot kergetek,
Sok besározott érzelmet,
Hol nincs diadal, nincs könny,
Csak buta álmok, néma közöny.
Már elfeledtem, milyen érzés az,
Mikor forró szád mohón végigszalad nyakamon,
Felkutatva a fül alatti pontocskákat...
Miközben becéző szavakat suttogsz
A felpörgetett izgalom érdes hangján...!
Ölelj meg újra
úgy, mint akkor!
Ölelj meg újra
...gyengéden, forrón!
Tudod-e, milyen nélküled élni
...úgy sírni, ne lássa senki?
Tudod-e, milyen hittel remélni
...s az álmokat társul hívni?
Lágyan simogattál, mint az esti szellő,
szád forró volt, kemény, sürgető...
Elvesztem kezed érintésében,
mint virtuóz muzsikus a zenében,
csókod tüze átjárta testem...