László Klára
Ej! Mit is beszélek...!
...irgalomért kiáltok!
Hisz te nem, nem érzed,
tüzes gyönyörért sikoltok!
Minden sorom fájdalom,
Minden kín fáj nagyon,
Nyomorog a lélek mélyében,
Könyörög a lélekvesztőben.
Mint nyári nap sugara, simogat lényed,
átölel, melegít, maga vagy az élet.
Mosolyoddal beférkőztél a lelkembe,
vagányságod szöget ütött a fejembe.
Az élet nélküled megy el...
ne tűnjetek el hát, remények!
Csak neked, csakis neked énekelek,
Csak neked búg, zeng dalom...
Zendülj bennem fel, szerelem,
Rázd meg akár a hegyeket,
Lelkem dalolva fel-felröpítem,
Köröttem csodák születnek!
Oltsad el lángomat, ne égjek,
hisz régóta szenvedek érted.
...némán borzad kóbor lelkem,
Érzem a vágyak emésztő súlyát -
szeretve, rombolva egymást.
Letérdelt elém a szerelem,
Itt vagyok, fogadj be engem,
Add nekem végre szívedet...
Ma már nem lehetsz biztos magadban,
akár kételkedhetsz barátodban, párodban,
Hisz annyi már a csalás, árulás,
A bizalmat oly gyorsan eljátsszák.
Fáj... hogy nem voltál... s nem leszel,
egy hosszú álomból ébredtem fel!
Valami megváltozott benned...
eldobtál, mint egy elnyűtt szőttest!
Jöhet zápor és mennydörgő villám,
...dühöngő égi háború és vulkán,
...csak te maradj meg nekem!
Feljajdul a csend,
...nevedet sóhajtozom...
A remény tőlem... ellépked,
nézd, a boldogság hogy oson!
Régóta délibábot kergetek,
Sok besározott érzelmet,
Hol nincs diadal, nincs könny,
Csak buta álmok, néma közöny.
Már elfeledtem, milyen érzés az,
Mikor forró szád mohón végigszalad nyakamon,
Felkutatva a fül alatti pontocskákat...
Miközben becéző szavakat suttogsz
A felpörgetett izgalom érdes hangján...!