Lant Györgyi
Kattan lakat, nyílik zár,
Jó tettedért jót is várj.
Ablakban a csuda szép,
Locsolásért csókot kér.
Szép Alföldi határban
Az élet határtalan.
Gólyafészek újra lakott,
Csinosítja az ablakot,
Népesíti az otthonát,
Szépítgeti háza táját.
Barátnőmnek vega tál,
Férjem épp most vegetál.
Betegséget tagadtál,
Mégis mindent kihánytál.
Fáj a fejem, nem kell más,
Egy tabletta ráadás,
Fáj a gyomrom, ugyanaz,
Ugye, milyen izgalmas.
Vírus felet győzelem.
Ha nem tör fel félelem.
Talán meg sem ijedek.
Inkább többet pihenek.
Visszamegyek, majd meglátod!
Leszek még a jó barátod.
Lőn hű társad, leheleted,
Megértő, szép szerelmesed.
Jön királyfi fehér lovon,
Mint királylány álmodozom.
Délceg, magas dalia,
Fején aranykorona.
Ziláltan járja táncát a szél,
Kérdő tekintetem: mért, mért, mért?
Zúg az erdő, már lombtalan,
- Madárka fészkét elfújtad! - Otthontalan!
Míg faág erősen fogná házat,
A szélben erőteljes a szolgálat.
Reggel korán készen álltam,
Úgy hajnal öt óra tájban.
Rettenet, mily süvített szél,
Faág reccsent, megrettentél!
Fantasztikus szerelem,
Kicsit más az esetem.
Férjem máig kedvesem,
Egyre jobban szeretem.
Eszembe jut éppen jókor
Üzenni a szívcsokorból.
Elrejtek egy levelet,
Ül múltbeli titkok felett.
Ingatag örvény a jó és a rossz,
Ha emberré válik minden gonosz.