Laminaria913
Messzi földnek tengerpartján
Kicsin csónak, benne vadász,
Messzi földre el is vágyik,
Hazája már nem is látszik.
Valamikor régen,
Ősapák idejében,
Amikor még Nő volt a nő,
S férfikarban duzzadt az Erő.
Álmomban már megint
Távolban jártam odakinn.
Szekérbe fogtam a Napot,
Hajtottam, s égi útján ballagott.
...Csókod még pihen, őrzöm a számon.
Két karodba megbújva szuszogni halkan,
S az sem baj, ha szakadék van alattam.
Őszi erdő sűrű mélye
lelkemben a lápok mélye,
kezemben csak dobom tartom,
arcomat egy fára hajtom.
Mikor egyedül voltam a házban,
néha fura dolgok tanújává váltam.
Csukódik az ajtó, ahol senki sincsen,
nyikorog a padló, pedig léptem nincsen
arra, amerről a hang jő.
Éjfekete szárnyra kélve,
Sötét éjben jót remélve
Szállni fel a magas égbe,
Földre végre visszatérve.
Oh, hát végre itt vagy nékem,
Hangod száll a sötét éjben.
Illatod holt állatnak bőre...
Már megint jön a karácsony!
Óh, hogy én miért parázom?
Talán csak, mert utálom!
Álnok módon "szeretünk",
Ha kell, ha nem, nevetünk
Rávesszük magunkat az álnok "jóra",
S várunk dideregve a hóra...
Holnapról született gondolat,
Melynek íze számban megmarad,
Álmom megálmodva készen áll,
Számomra többé nincs határ!
Ejj, ejjj, Dávid...
Ooh, hamar valósággá válik
Minden megálmodott látomás,
El nem mondott vallomás.