Lajkó Gábor
Fagynak haragosa lettem,
reszket, didereg a testem.
Nagy most ereje a télnek,
jégcsap kezet ad a szélnek.
Lentről ha csodálva nézlek,
reszkető csillag az égen,
téged most csak arra kérlek,
vezessed apámat szépen!
Tudta jól a levendula,
ha szép akar lenni,
káprázatos lila ruhát
kell akkor felvenni.
Kiskacsa úszik a tóban,
int neki szépen a nád.
Partra igyekszik a réce,
egyre csak űzi a vágy.
Kipp-kopp kalapács,
hipp-hopp jön az ács,
kész is a tető,
eshet az eső.
Tükörképem, jó barátom,
híven tükröző varázsom.
Velem maradsz nappal, éjjel,
akkor is, ha mar a kétely.
Fekszem a fűben,
suttog a föld.
Árnyait adja
nékem a tölgy.
Vége van, íme, az esti magánynak,
hajnali éneke szól a madárnak.
Legyek szívedben aprócska dallam
Reggel van éppen,
és ahogyan nézlek,
te vagy a legszebb,
törékeny lélek.
Májusi orgona ága,
mily csoda-szép a virága.
Illata messzire árad,
üdvözöl édesanyákat.