Lajkó Gábor
Április illata árad a szélben.
Csillog a tó vize hajnali fényben.
Eljön a május,
víg a majális,
dalt fütyörészik
fent a madár is.
Kis zászlók lengenek nagy költőt köszöntve.
Petőfi Sándor az, Kiskőrös szülötte.
Fiatal életét adta a hazáért,
küzdött a nemzetért, világszabadságért.
Csillog a víz
tükre a napban.
Úszik a hal
gyorsan a rajban.
Jöjj el, kikelet,
hozz már meleget,
díszítsd fel ma a fákat!
Olvad a hó és
olvad a jég.
Eljön a napfény,
oly csodaszép.
Úszhat a felhő,
zúghat a szél,
messzire fut most
végleg a tél.
Száll fel a füst, és kavarog.
Kósza a szél itt csavarog.
Pattog a tűz, ég a parázs.
Oly csodaszép, esti varázs
Megbocsátok neked, amiért üvöltve
kilyukadt cipőmmel verted meg a lábam.
Rohanó nap után hozol derűt, kedvet.
Gyönyörű lelkedből születnek a versek.
Mindazt, mi körülvesz, szíveddel is látod.
Esengsz, hogy szeressük ezt a szép világot!
Hó fedi el
végig a tájat.
Körbeölel
most a varázslat.
Karácsonyi dallam
nagy örömöt hirdet.
Jászolban szendereg,
aluszik a kisded.
Angyaloknak szárnya verdes,
örömében szívem repdes,
karácsonyi ünnep eljő,
érkezik az újesztendő.
Karácsony van, hullik a hó,
ragyognak a csillagok.
Mostanában azt álmodom,
hogy még kisgyerek vagyok.