Lajkó Gábor
A házunk most nem lakatlan,
nem búsulok egymagamban.
Parázstól izzik a katlan,
ez persze nem is szokatlan.
Hónapokig voltunk távol,
tanítottunk online.
Kütyük vettek körbe minket,
csodálatos dizájn.
A nagymamám voltál,
szemed féltőn óvott.
Messze űztél tőlem
minden bajt és gondot.
Jó lenne szabadon újra
teraszon ülni, mint régen.
Fröccsöket kortyolva nézni
a bárányfelhőt az égen.
Szép tavasz eljön, az illata árad,
messzire elfut a bú meg a bánat.
Ómagyar nyelven írt Mária-siralom,
elsőként született magyar irodalom.
Latinul íródtak sokáig a versek,
Janus Pannonius országunkról zengett.
Húzza a ródlit a ló.
Roppan a hótakaró,
Harsan a szép dudaszó.
Közeleg egy ünnep,
csodálatos ünnep,
olyan szép, olyan szép,
mint a legszebb álom.
Szálljon az ének
angyali szárnyon!
Eljön az ünnep,
itt a karácsony.
Télapó, jöjj el,
már nagyon várunk!
Örökre téged
szívünkbe zárunk!
Lusta a macska.
Ó, a mihaszna!
Horkol az ágyon,
rezzen a bajsza.
Lelkemet elnehezíti a bánat a hajnali ködben.
Csendes a szív, de az emberi elme ledöbben.
Október, meséld el titkodat,
mit féltve őrzöl oly régen!
Nem kell már szorongva hallgatnod,
beszélni róla nem szégyen.
Ennivaló, olyan édes!
Lehet töltött, lehet krémes,
Lehet tábla, lehet bon-bon,
Boltban terem, nem zöld bokron.