Lajkó Gábor
Szép tavasz eljön, az illata árad,
messzire elfut a bú meg a bánat.
Ómagyar nyelven írt Mária-siralom,
elsőként született magyar irodalom.
Latinul íródtak sokáig a versek,
Janus Pannonius országunkról zengett.
Húzza a ródlit a ló.
Roppan a hótakaró,
Harsan a szép dudaszó.
Közeleg egy ünnep,
csodálatos ünnep,
olyan szép, olyan szép,
mint a legszebb álom.
Szálljon az ének
angyali szárnyon!
Eljön az ünnep,
itt a karácsony.
Télapó, jöjj el,
már nagyon várunk!
Örökre téged
szívünkbe zárunk!
Lusta a macska.
Ó, a mihaszna!
Horkol az ágyon,
rezzen a bajsza.
Lelkemet elnehezíti a bánat a hajnali ködben.
Csendes a szív, de az emberi elme ledöbben.
Október, meséld el titkodat,
mit féltve őrzöl oly régen!
Nem kell már szorongva hallgatnod,
beszélni róla nem szégyen.
Ennivaló, olyan édes!
Lehet töltött, lehet krémes,
Lehet tábla, lehet bon-bon,
Boltban terem, nem zöld bokron.
Szent László királyunk, rólad szól az ének,
hőstetteid zengik mindenütt a végek.
Cserhalmi csatában magyar lányt mentettél,
kunokkal harcoltál, soha nem vesztettél.