Ladányi Gábor
Ha az örökmozgó új nevet keresne,
A második neve Jakus Imre lenne.
Nagy veszteség nekünk, hogy már nincs közöttünk,
De a bogrács napján most Rá emlékezünk.
Hol a szellő keltett
Szunnyadó virágot,
Az is kívánt néki
Este édes álmot,
Most rakéták zaja
Töri meg a csendet,
Félelem, aggódás
Tölt be házat, teret.
Szívjóság, szerénység
Ha mértéket venne,
Úttalan utakon
Csak Téged követne.
Kölnivizem kissé habos,
De a szaga frenetikus.
Illatnak tán nem nevezném,
Vigyázzba állna a görény.
Beköszöntött már a tavasz,
Szikrázóan süt ránk a nap.
Nyiladozó kis virágok
Díszítik fel a világot.
Gyermekkori képek
Leszállt az alkony.
Csend van.
Halkan mélázva
Magamban gondolkodom.
Márciusi hajnal
Az élet kovásza,
Álmok ébredése,
A tavasz nyitánya.
Gyermekkori képek,
Megkopott emlékek
Az idő ködén át
Vissza-visszatérnek.
Mindenkinek biztos
Sok ürügye lenne,
Hogy az óév nyűgét
Süllyesztőbe tegye.
Csendesülj, csendesülj,
Vadul verő szívem,
Közeleg az ünnep,
Visszatér a hitem.
Elfogy a biztos, és dagad a félsz,
Nem lehetsz biztos, hogy holnap is élsz.
Inog a talaj a lábunk alatt,
Hegyek omlanak, és sziklafalak.
Negyvenszer virult ki
Az illatos tavasz,
Hogy köszöntsön Téged
Mindazért, aki vagy.
Gondolatok szárnyán szállok,
Értelmezem a világot,
Közben szavakat formálok.
Könnyűket és nehezeket.
Mik átszövik életemet.
Egy jól szituált ötvenes...
Ötven éve megszülettél,
Az életünk része lettél.
Volt, hogy sírtál vagy nevettél,
Miközben felcseperedtél.
Csípős kedvében a szúnyog
Harap, mint egy képzett buldog.
Itala a piros vérem,
Vérszegény vagyok már régen.