Ladányi Gábor
Emlékeinkben kutatva
Szállunk vissza a régmúltba.
Elhunyt szeretteink képe
Tűnik fel a messzeségbe.
Az alkonyat tükre vetül a szemedre,
Régi emlékeid jutnak az eszedbe.
A jók is, rosszak is, mert az mind a tied,
Fájót, örömtelit magaddal cipeled.
Ez a nyolcvan nem a másé,
Éljen soká komám, Máté!
Lassan jöjjön a kilencven,
Hogy a titkát elleshessem!
Huncut kis ördögök, veszekedő lurkók,
Szabályokkal szemben erős ellenállók.
Masszív békétlenség az új elemekkel,
Kimondott ellenszenv az összes helyzettel.
Te csak játssz még
Távol a világtól,
Távol a világnak
Bújától, bajától.
Tán a hajnal billeg az ablakkereten,
Még rajta a bilincs mind a két szememen.
Felsejlik a fény, majd eltűnik hirtelen,
Talán igaz mindez, talán csak képzelem.
Őrizd a fényt, hogy más is lásson,
Sötétben mindig előttünk járjon,
Erősödjön bennünk a felismerés,
Mit eddig tettünk, az még kevés.
Az igéző álom bemutat egy trükköt,
Lebukó szempillám elhúzza a függönyt.
Mézes lehelete lett a gyorsfutárom,
Nagy próbatétel az, ha rám tör az álom.
Színe és Fonáka vár most a sorára,
Várja, hogy a sorsa mit oszt tarsolyába,
Mit vihet magával majd hosszú útjára.
Előttük áll a Sors tündöklő ruhában,
Szemüket vakítja fényes csillogása.
A melegszívű embernek
Soha nincs egy perce,
Hogy szíve hevének
Hiányában lenne.
Szerelem termése, gyönyörű virága,
Boldog szülők ragyogó alkotása.
Rajtad a szerzők minden vonása,
A megismételhetetlen örök csodája.
Sok jóval mixelt, és sok hibával,
A kiismerhetetlen pecsétes titkával.
Nem lehetnék Tőled soha olyan messze,
Hogy hozzád az utam vissza ne vezetne.
Ha a lábam nem bír, majd repít a szívem,
Mert ahol születtem, megnyugszik a lelkem.
Kisgyermekként felébredtem.
Gyorsan mosakodtam, ettem.
Játékhoz társat kerestem,
Az idővel nem törődtem,
Mi reggel volt, elfeledtem.
Önfeledt órák és napok
Vezették be a másnapot.
Könnyű pille száll a légben,
Lenge szellő tenyerében.
Olyan finom rebbenése,
Mint kisgyermek szendergése.
Az a régi tavasz nem köszön rád többet,
Hiába csordul ki utána a könnyed.
De már az sem pereg a régi elánnal,
Konszolidált lettél az egész világgal.