Ladányi Gábor
Endrőd, Endrőd, mi lesz veled?
Fojtogatják a létedet.
Egyre kisebb az élettér,
Gondolják, ez még belefér.
Hej Takarék, hej Takarék,
De közel hozzád a vég!
A végjáték olyan közel.
Lehet, holnap már nem leszel.
Az elvetélt, régi álmok
Kérdezik, most mit is várok?
Milyen is lesz ez az új év?
Jó lenne, ha belelátnék.
Második félidős nálam már az élet,
De méltányosságból hosszabbítást kérek.
Kevesebb borút és sokkal több derűt,
Olyan vidámítót és lélekemelőt.
Az idő kihúzza alólad a széket,
Így könnyen megeshet, megroggyan a térded,
Hogy mentsd a menthetőt, kell a nadrágféked.
Járásod imbolygó, egyensúlyod semmi,
Ebben a helyzetben könnyű földre esni
Dobókocka, dobókocka,
Esélyeink latolgatja.
Kire, mikor, mennyit tegyen,
Esélyes vagy esélytelen?
Fény ne legyen, csak sötétség,
hol fel sem merülhet a kétség.
Butítani az ifjúságot,
ki akarhatna ilyen világot?
Ha az örökmozgó új nevet keresne,
A második neve Jakus Imre lenne.
Nagy veszteség nekünk, hogy már nincs közöttünk,
De a bogrács napján most Rá emlékezünk.
Hol a szellő keltett
Szunnyadó virágot,
Az is kívánt néki
Este édes álmot,
Most rakéták zaja
Töri meg a csendet,
Félelem, aggódás
Tölt be házat, teret.
Szívjóság, szerénység
Ha mértéket venne,
Úttalan utakon
Csak Téged követne.
Kölnivizem kissé habos,
De a szaga frenetikus.
Illatnak tán nem nevezném,
Vigyázzba állna a görény.
Beköszöntött már a tavasz,
Szikrázóan süt ránk a nap.
Nyiladozó kis virágok
Díszítik fel a világot.
Gyermekkori képek
Leszállt az alkony.
Csend van.
Halkan mélázva
Magamban gondolkodom.
Márciusi hajnal
Az élet kovásza,
Álmok ébredése,
A tavasz nyitánya.