L Atesz
A jövő... Ne titkold
Vannak és voltak megkülönböztetések,
Te vagy a bal kéz, vagy a jobb, akár én.
Minden pénz eltörpül,
A tűz elemében felpördül.
Ezért jöttem hát le én
Tiszta szeretetből kelvén.
Létezik a tizenkettedik planéta,
Amit nem árultak el soha.
Bár ezt még senki nem bizonyította,
Vár még a leleplezések sora.
Hittem dolgokban, mire egy fiú vágyott,
Önzetlen, elkötelezett, hűséges családot.
Mondtál egyszer sok mindent,
Csakhogy az igazad elbillent.
Nem használt nevetséges ámítást,
Most úgy érzem, mellőzöm az ásítást.
Sötét szívét nem látom oltalmazómnak,
Csak a fény, ami diktál a kiútnak.
Álmomban már így is
Túl sokat láttam.
Megváltozott gravitáció
Nem az, amire vártam.
Amikor nem itt vagyok,
Egy messzi világban gondolkozok.
Elmém elveszik az időben,
Térben feljebb kószál éjjeli ködben.
Kínos kesergés
Üldözőből üldözötté váltam,
Köszöntött az Isten a vadvilágban.
Azt hiszem, olykor jönnek jelek,
Küldenek furcsa, égi üzeneteket.
Láttam egy újabb látomást,
Gyertyák gyúltak benne.
Sötét volt, és azt az áradást,
Ami a szívekben körülölelte.
Dühöngő egy torzulat,
Égeti a szívem.
Én voltam ostoba?
Megbíztam és hittem.
A legszebb határ
Egy újrakezdett élet.
Az aszteroida sötét,
Megtompulnak a fények.