L Atesz
Vesztünk sorszáma
Tudósok átka, ez a kis szekér száma,
Nem értik meg, hogy lóg a Föld lába.
Szürke hétköznapokba töltöm unalmam,
Meg sem mozdul semmi, barnul az alma.
Őseim mérföldeket sétáltak,
Talán önmagukba improvizáltak.
Rengeteg jó érzés töltött el,
A levegő tiszta volt, ez töltött élettel.
A nyűglődés vége
Küzdöttem én nem egy árnyékkal,
Azt hitték, ők az életben jobbak.
Küzdöttem én nem egy szándékkal,
Felnézzenek rám, ha az övék lomha.
Bármerre süthet fel a Nap,
Ha bármerről tart az alkonyat...
Ismeretlen szeretőm
Tisztaság és homály fedte tudat
Elköszörüli az évektől szenvedő titkokat.
A mindegy már túlhatol a szavakon,
Érzek én valakit, aki száll illatokon.
Nyakamban viselem a saját totemem,
Sorsom kovácsa még mindig az ismeretlen.
Legszebb köszönés, mely megható és más,
Egy ember tudja rajtam kívül ezt a csalódást.
Legutóbbi álmomból leizzadva ébredtem,
Nevetések mintha egész közelből tépkedtek.
Tudom, hogy most büszke vagy.
Nekem meg a szívem megszakad.
Olyan dolgokon töröm magam,
Amiket elvisz gondolatban egy dallam.
Tobzódás
Szemeidben csak akkor van fény,
Ha a szikra újra robban, óhaj a kény.
Egy nap talán
Hova jut a lélek a felszabadulás után?
Bolyong, mint a szellem, időkön át.
Létezik a maják szerint egy titkos alvilág,
Bonyolult és fura érzések ölelik hát.
A jövő... Ne titkold
Vannak és voltak megkülönböztetések,
Te vagy a bal kéz, vagy a jobb, akár én.
Minden pénz eltörpül,
A tűz elemében felpördül.
Ezért jöttem hát le én
Tiszta szeretetből kelvén.