L. Papp

L. Papp

Népszerűség: 198 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Együtt

Porka havak hullnak,
szikrázik a táj,
ostoroz a vad szél,
megremeg a száj.

Tovább...

Mikor rád gondolok...

Mikor rád gondolok, régi vágyak égnek,
szívemben dalolnak, csókjaink zenélnek,
oltalmazó lényed kergette a búmat,
s fejemre illesztett pitypangkoszorúkat.

Tovább...

Etűd

leoninusok

Éjjeli baglyok a fákon őrzik a nyugtalan álmom,
elkerül, elterel épp, szédülve süllyedek még.

Tovább...

Farsangi fals hangok

Íme, itt a farsang,
visszhangzik egy fals hang,
szalagos fánk, nagyanyádé,
burkolja már Falstaff.

Tovább...

Az új és a régi

Új az év és új a naptár,
régi boltban megy a leltár,
új kívánság, régi nagy hal,
fogadalom olykor kihal

Tovább...

Köszöntő

Ifjú vagy, s oly bátor,
reménykeltő vándor!
Rögös utat kínálsz,
hópihékkel sétálsz.

Tovább...

Ki gyújtja meg?

Karácsony előtt minden hajnalon
csordogál bennem a lappangó fájdalom,
agyamban fészkel és alámerít,
s nem hagy nyugodni semmiképp...

Tovább...

A Föld könnyei

Ma nem láttam a Napot,
a Hold is elveszett,
zokogott a tenger,
Földanyánk könnyezett.

Tovább...

Máglyát lobbantott

Ady születésnapjára

Átható, nagy szeme messze kilángolt,
máglyát lobbantott, bár mécs pislákolt
a Kárpátok alatt.

Tovább...

Nekem...

November eleje nekem:
ezüstködök varázslata,
bolygó lelkek alázata,
elköltözők hideg ágya,
sírra hajló bukszus ága...

Tovább...

Nélküled

Mert nem vagy velem, nélküled sajgó jaj
vagyok, tovaszálló, alkonyi pára,
hiányod kereng az est katlanában,
leszálló légben imbolygó, mély sóhaj.

Tovább...

Kis dal

Mikor megszomjazol, forrásod vagyok,
azután leszek sötétben lámpád,
betegségben gyógyírt, enyhülést hozok,
fájdalmadat kócos csillagok látják.

Tovább...

Őszi elégia

Zizegő, rőt avar, aranyló bokor,
itt, a kertek alján az ősz bandukol,
dió koppan lágyan levelek között,
alkony puha fénye gyászba öltözött.

Tovább...

Elég volt!

Elég már a locsogásból,
a féktelen áltatásból,
a túl közeli nyomorból,
a túl távoli csillagból!

Tovább...

Egy kéz metamorfózisa

Imára kulcsolt, piciny, párnás kezét
apja vasmarka simította a keresztre.
Néhány év múlva a püspök hosszú ujjaival
a kamasz csuklóját a pergamenre helyezte,
hogy ne csak lássa, hanem tapintsa is a Szent Írást.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom