Kustra Ferenc
Fúj a szél, pengeti a kopasz ághúrokat,
Mi meg... csendesen gyászoljuk a holtainkat.
Tömegsírban már a barát, a sógor... ő is elesett,
Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet.
Maszkabálban kell, hogy az arcon illőn-szép maszk legyen,
Az asztal meg farsangi étkekkel jól tele legyen...
Maszkabálban kell, hogy az arcon illőn-szép maszk legyen.
Don-kanyar, a csonka vágány...
SAS-behívót kaptam
Én SAS-behívót kaptam és gyorsan idekerültem...
Sokan vagyunk itt, itt látom, nemcsak egyedül jöttem!...
Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás,
Itt a maszkabál ideje, ettől van sok kacagás...
Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás.
Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal,
De közben másra gondolsz... nem kenegetsz hájjal!
Tán` én is elvagyok üres borospohárral...
*
Vajh` ideér-e a szilveszter? Ez meglesz jövőre?
A pezsgőbuborék
Szép és olyan szivárványos.
Újhoz majd koccintunk!
*
Az idő halad, de
Helyzetünk... még változatlan.
Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Karácsony már majdnem nincs...
Elmélkedtünk a karácsonyról, a körülményekről...
A szeretet ünnepe a karácsony, de oly` sok helyen már nincs,
Pedig legalább ekkor összejönni, az maga a lélek-kincs!
Vannak, akik már az ilyen találkozásra semmit nem adnak,
Okostelefonnal röpke kapcsolatot messziről tartanak.
*
Hiába a szeretet ünnepe a karácsony,
Ha hiányzik a családom.
Gyere, már várlak, édes Manci,
Nem leszünk mi itt in flagranti...
Vágyam mindent legyőz,
Szerepel, mint dizőz.
Jó lenne hangodat hallani.
Víziós gondolatsor... karácsony előttről nélkülem!
A háborús életszakadék szélén ülök,
Nagyon - semmibe - bambulok, azon tűnődök,
A csúszós jégen fölfázva meddig ücsörgök?
Juj,
De szép
Az élet.
Öreg mivé
Lett? Mint ódon vár.
Egy várakozó gyerek siráma...
Ha lenne hó Télapóra,
Abban kutya is ugrálna,
Én meg csak nézném bámulva...
Télapóka! Hegyről lefelé,
Aztán lapos völgyben befelé
Gyere, ott a mi utcánk.
Úgy várunk, ez a dumánk.
Meg is gyújtjuk az első gyertyát, a lángjában látok mindent,
Bár kissé torznak tűnik, mert olyan, mint ami kikent-kifent.
Advent első gyertyája ez a fényadó,
Belendült a várakozásunk, hitadó.
Őszábrázolás versben és tankában...
Taposom az avart, és csak lassan lépkedek,
Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
De már megjött az ősz, lehullott mind az a sok-sok levél.
Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.