Kustra Ferenc
Rügyek pattannak,
Egymás után szárnyalnak.
Élet kezdődik.
*
Élet a réten,
Sok új virág tündököl.
Most, minden más...
(3 soros, zárt-tükrös, visszatérő rímes anafora)
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat,
Tavasz fénye uralja a tájat, intve hívogatja várt csodákat...
Tavasz fénye uralja a tájat, nézem és látom az új csodákat.
Nőnap van
A nő, testvér, feleség és netán a nagymama...
A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja.
Magányról meditálunk...
Mindig egyedül lenni, magányba bebújva...
Este egyedül feküdni, várni a reggelt...
Éjjel rémálom... átélni, izzadni furcsa,
És a sötétben képzelni társas életet.
Kendőbe van kötve a szeretetem...
Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem...
Avagy álom-vágyban?
Nem tudom, hol is vagy, Hermina,
Ó, ha megismerhetnélek ma...
Egyedüllét, bánat!
Könnyezek, sok százat...
Próbáljuk, gyere ide még ma!
(3 soros-zárttükrös)
Jó lenne az idő pillanatába belelépni,
Hátha ott lehet az időnkről sok mindent megtudni...
Jó lenne az idő pillanatába belelépni.
(3 soros-zárttükrös)
Pedig szerelemmel a szívemben születtem,
Később láttam, cudar egy világba kerültem...
Pedig szerelemmel a szívemben születtem.
(3 soros-zárttükrös)
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés,
Miközben rettenetesen hideg van, és nem oly` kevés...
Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés.
Bálint nap van... nagyon kell emlékeznem rád...
(Szenrjú)
Hiányod dühöng,
Vágyam meg szinte őrjöng...
Miért nem vagy itt?
A hóvihartól elmosódott lett, és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő kezdő, korai műve.
A nagyon hulló hóban néha tán` átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek születésüktől fogva mindig zöldek...
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Úgy tűnik, a bárányfelhők már téli szállásukra vonultak,
És a mostani helyzet, hogy komor hófelhők erre vonulnak...
A könnyű, esti szél dúdolgatva havazást ígér... varjúknak?