Kustra Ferenc
Az idő csak halad folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Piac! Láttam, hölgy cipekedett,
Nem bírta tele cekkereket.
Mért vett annyit vajon,
Krumplit süt majd vajon?
Úriember vagyok, segítsek?
(Senrjon)
Felhő jön, nem picike,
Látom, nagyon jő... vízterhesen.
Őszi viharok.
És vége lett a szerelmünknek...
(Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímben)
Elsétafikáltunk kicsit az erdőben,
Majd találtunk egy rozzant padot... fatőben.
Sorok az őszelőről...
Augusztus végén járunk, az éj hűvösségét jelzi...
Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi.
Nyár
Végét
Járja már.
Éjjel elkel
Lenge takaró.
Ki a kicsit nem becsüli, nagyot nem érdemli
(3 soros-zárttükrös)
Szobámban a pamlagon elpihengetek,
Napfénynek a hasamra utat engedek...
Szobámban a pamlagon elpihengetek.
(Senrjú)
Nagy gőzfelhőkkel
Vontat a masiniszta.
Kicsi gőzmozdony.
*
Hegyi patakban
Csurgók és vízesések.
Part mentén bokros.
*
Éji égbolton
Hold pimaszul vigyorog.
Vaddisznó szeme
Hajnal fényét tükrözi.
Hideg pocsolyák.
*
Derűs a reggel,
Vaddisznók már turkálnak.
Jól néznek ki ezek a sík-virágos területek,
Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek.
(bokorrímes)
Ültem egy padon, szemben lángfelirat lebegett...
Meleg-kivonat
Rekkenő hőség.
Nap a zeniten lófrál.
Árnyék is meleg!
*
Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt
Sárgás gabonamezők...
A természet lágy ölén haikuban...
Ritka-fás lankán
Fehér, vidéki házak.
Napmeleg árnya.
Az erdőtűzről haikuban...
Forró erdőtűz
Tombolva pusztít mindent.
Életek vége...