Kustra Ferenc
(bokorrímes)
Ültem egy padon, szemben lángfelirat lebegett...
Meleg-kivonat
Rekkenő hőség.
Nap a zeniten lófrál.
Árnyék is meleg!
*
Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt
Sárgás gabonamezők...
A természet lágy ölén haikuban...
Ritka-fás lankán
Fehér, vidéki házak.
Napmeleg árnya.
Az erdőtűzről haikuban...
Forró erdőtűz
Tombolva pusztít mindent.
Életek vége...
Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony hegynek felfelé,
Lefele meg... még jobban dolgozik, a vonatot fékezé...
8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...
Biz` nyolc az óra,
Többfelé szétszórva,
És nemcsak virradóra!
De hogyan tovább...?
Megszülettünk, ez lét!
Hallgatjuk szív zörejét,
Meg a test napi neszét.
Megszülettünk, már lét...
Apám volt, kit gyermekkoromban a legjobban szerettem,
Néztem is mindig, hogy mit, hogy csinál, most is pont így követem.
Nekem ő volt az Istenem, ha egyszer ennyire szerettem...
*
Szentlélek, ó, Te vigasztaló Isten!
Béke, szeretet, Tőled fakad minden...
Virrad, világosodik, ébredek, itt a hajnal,
Kinézek, lányok meg mennek fehérben, rózsával...
Virrad, világosodik, ébredek, itt a hajnal.
(3 soros-zárttükrös)
A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából,
Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint megszokásból...
A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából.
Mint egy vak zongorista... Lia!
Nem látlak... vágy előrehajtva.
Lelkem billentyűit,
Szeresd szerkentyűit.
Csak közösen, előretartva.