Kurczina Terézia
Amikor a Földgolyóra
megérkeztem én;
Apró testem elveszett még
apa tenyerén.
Időmet, ha meghittségben
nagyikámmal tölthetem;
Beszélgetve átrepülünk
hegyeken és völgyeken.
Amióta ovis lettem,
az jött nálunk divatba;
Szombatonként elindulok
nagyival a piacra.
Amíg Péter, Jakab s János
békésen alszanak;
Fájdalommal átjárt szavak
hagyják el ajkadat.
Követendő példaképünk Te vagy, Szent Margit,
tiszteletünk irányodban sosem hanyatlik.
Engesztelés útján lábad hűen lépkedett,
buzgó szívvel visszük tovább örökségedet.
Amíg szól ajkunkról
e köszöntő szózat;
Szemünket nem tudjuk
levenni terólad!
Egybeforrt ma életetek,
kedves Ditta és Péter;
Malasztot hint rátok Isten
túlcsorduló mértékkel.
Lombokban, ha sárga, barna
kukucskál a zöld között;
Nyárleányka helyébe már
Őszanyóka költözött.
Elhunyt Édesanyámnak
Dicsőségben ragyogott fel
mindenszentek napja;
Ilyen csodát egyetlenegy
teremtmény sem adna.
Édesanyám temetésére
Nemrég még oly buzgó szívvel
imádkoztál velünk;
Itt a búcsú, bánatkönnyet
mégsem hullajt szemünk.
Halva fekvő Édesanyámért
Bízva hitted, Isten téged
bizton megsegít;
Kegyelmével viselted rút
szenvedéseid.
Haldokló Édesanyám mellett
Háladal kél bús szívemben,
míg melletted őrködök;
Látni vélem, felöltötted
menyegzős, szép köntösöd.
Szenvedő Édesanyám nevében
Kiszolgáltatottság jut a betegágyon,
Jézus könyörülő segítségét vágyom.
Összetörten ülök keresztje tövében,
epekedve várom, lehajoljon értem.
Nagypénteken
Bizalom és hit próbája
most e szörnyű pillanat;
Apostolok csüggedt szeme
Máriára rátapad.