Kulcsár Máté
Kinézek az ablakon: holdruhába öltözött táj.
Mesébe illő dombokon kiscica dorombol.
Erdőszegély: gazdag bokrokon pillangók.
Foszforeszkálva énekelnek teli torokból.
Sötétségben lebegünk súlytalan.
Körülöttünk az üresség végtelen.
szabadság
Csupa nyár van,
hogy rímeljen a címmel,
és belül már hallom,
ahogy összecsengenek a sorok.
Csodálatosak ezek a
"legszebb idei nyári" esték:
belepik szobámat az éjjeli lepkék.
Várom, a Hold mit mutat meg,
talán valahogy ideküld majd Téged,
amíg kirepül az ablakon a denevér.
...pompás színekkel vezetik fel az egészet.
Bevonulnak indiánok és vénasszonyok,
de a tisztáson egyedül csak én táncolok.
Egy csillagot képzeltem csak.
Küldi a radioaktív jelet.
Dermesztő robbanás bont elemi részekre.
Azt jelenti, hogy mennyire szeret.
Rózsaszínű lepkék és vattaízű fák alatt
Napsütéses reggelen sétálgat két alak.
A fű még hajnali, szerelemharmatos óceán.
Páfrányfenyő díszeleg a varázserdő kapuján.
A lányok mindig azt várják,
hogy énekelj egy szonátát!
És erre a tavaszi dalra
gondolsz, mosolyogva.
A barátom
Hiányoznak a morcos és szép napok veled,
Hiányzik az esti filmezés és a kockulás pénteken.
Hiányzik a szombati főzés és az együtt étkezés,
Hiányoznak a szavak, a sok jobbnál jobb beszélgetés.
...Árnyékok táncolnak, ahogy száll felfelé
A pernye, és felette az éjjel tiszta, csillagos.
De jó lenne szeretni csak ma, most!
Fátyolos csillageső: száll a füst.
Az Alpok felett hátizsákok,
De a menny ezüst.
Porcukorhullás. Édes illatok
Szállnak tejfehér ködben felém.
Arcomra puszi, tűnő bánatok,
Őszi napsugár, vékony remény.