Kulcsár József
Szép, igazán szép az Alföldi puszta,
híres, festői kilenclyukú híddal,
de nekem mégis szirtekkel teli,
hegyes vidék, mi szívemet húzza.
Itt a Földön viharfelhők gyülekeztek,
benne lévő sötét erők körbevettek.
Lecsapott oly hamar a változás szele,
amely felszínre hozta a félelmeket.
Reménycsillag szállt az égen,
sugalltad, hogy vár a lényed.
Utat talált végre vágyam,
új esélyt már nagyon vártam.
Nem szól már a szerenád,
elbúcsúzott rég a nyár,
helyette van őszi báj,
rajta egy kis ködös háj.
Kedves anyám!
Hozzád az ősz angyalokkal érkezett,
hosszú az út, melyre viszik lelkedet.
Ember, figyelj, miben hiszel,
óvatos légy, s lelked vigyen.
"Prófétából" látni sokat,
többsége a hamist osztja,
zsebedből a pénzt kilopja.
Lélekébresztő
Millió csillag ragyog fent az égen,
áramlik felénk a Mindenség léte.
Sziklás hegység belsejében
éppen most egy medve ébred.
Csengetett a belső óra,
nem szól néki madárnóta.
Messzi-messzi északon,
hófödte szép tájakon
ragyognak a csillagok,
nagy éppen az izgalom.
Valahol késztet,
legbelül érzed,
lássad a szépet,
legyen benn részed,
mit lelkedbe zársz.
Varjúéknál nagy a lárma,
hangolnak a fesztiválra.
Ők lesznek a díszvendégek,
itt maradnak egész télen.
Szikrát szór napnak tüzes fénye,
tikkad minden e nagy melegségben.
Bárány sincs már az égi réten,
pislákol a lét, mely vizet kérne.
Esti ég hálót szőtt reánk,
álomszép eme éjszakánk.
Vitorlát bont a boldogság,
szívünkben égő fényforrás.
Csengő, csengő, varázscsengő,
ki lesz itt az osztályelső.
Tanteremben fiúk s lányok,
a szívekben nagy-nagy álmok.