Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 427 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ünnepi fényben

Suttog a fenyves,
álmodik csendben,
várja a percet,
ünnepre kész.

Tovább...

Álmodok rólad

Lehunyt pilláim mögött téged látlak,
érzem érintésed - beleborzongok,
simogatnak alkonyi fények lágyan,
az emlékeinkre visszagondolok.

Tovább...

Télapó mindig jő...

Csengettyű hangja szól,
fény árad ablakból,
kíváncsi kis szemek
kémlelik az eget,
Télapó, merre jársz?
- gyerekhad téged vár.

Tovább...

Mese a négy gyertyáról

Négy gyertyaszál a koszorún,
sóhajt az első szomorún,
a Béke lennék a földön,
de a lángom csak füstölög,
nem őriznek az emberek,
elalszok - már csak reszketek,
tündöklésem is megkopott,
a gyűlölet eltaposott.

Tovább...

Szerettelek

Magányosan az éj csendjében
a vágyszomjas esedezések
rám hullajtják fájó hangjukat,
és élik kínzó halálukat.

Tovább...

Ezüst éjszaka

Tündöklő híd ragyog a víz felett,
csillogó hold fényéből született,
hullámok árnyain illan a fény,
a mélyben fekete, örvénylő lény.

Tovább...

Köszönöm neked...

Tizenöt éve, hogy kimondtuk - Akarom,
soha nem felejtem el a pillanatot,
tudtuk, az élet még sok mindent tartogat,
a pillantásod simogatta arcomat.

Tovább...

Esőcsepp-mesék... Kalandos utak

Halk morajlás odafentről,
villám cikáz, a szél metsző,
hegyek felett sűrű pára,
ott az eső fellegvára,
a sok felhő egyre dagad,
széle rojtos, el is hasad,
lezúdul az égi áldás,
fénylik tőle már a szántás.

Tovább...

Fáj a hiányod

Félve lépek az avaron,
ne zavarjam szelíd csönded,
virágcsokor a kezemben,
elhullott már minden könnyem.

Tovább...

Ne sírj!

Újból emlékezni jöttem,
látni az ezernyi apró lángot,
ahogy gyémántként szikráznak fel
a ködbe borult tájon.

Tovább...

Fáj az emléked

Emlékeimben él még a varázs,
érintésedtől izzott éjszakánk,
a mosolyod jéghegyet olvasztott,
szerelmünk lassacskán bontakozott.

Tovább...

Rémálmom

Csörög a telefon, - Ne vedd fel! - csörögjön,
Nem veszem, lenyomom, - Hagyd abba! - könyörgöm,
kitartó bestia, - Némulj el végre már!
Igencsak megszívat, a lakás méhkaptár,
a falon kéznyomok, este meg vendégek,
arcomon félmosoly, lassan már eszmélek,
hajamban csavarók, bőrömön pakolás,
fel-alá szaladok, - hogy lesz így vacsoránk?

Tovább...

A múlt nyomában

Sétáltam lassan az árnyas fák alatt,
ámulva néztem, hol utam elhaladt,
faragott kövek és a régi házak,
hol titkokról susognak a hársak.

Tovább...

Festett vászon

Kristályfényű ragyogásban
pipacsszívű csókolással
nyár varázsol gyémántkéket,
bárányfelhőt, nagyon szépet.

Tovább...

Őszi szőttes

Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár - nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom