Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 544 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Valaki itt jár reszketve

valaki itt jár reszketve
őszi szélben halk sóhajtás
kifakult sárga levelek
ráncain rozsdás forradás

Tovább...

Csillaghullás

Alászálló, ékes gyöngyök,
éjpalástján szikragömbök,
villódzó fény égi rónán,
hullócsillag veszti trónját.

Tovább...

A Szent Grál

A Szent Grál legendát századok őrzik,
misztérium, mely soha meg nem fakul,
sok-sok történet hozzáfűződik,
utat mutatnak szellemi erők.

Tovább...

6667

Angyallá váltál

Milyen volt nevetése, nem tudom már,
messzire vitték az őszi szelek,
de alkonytájt, ha lobban a bíborláng,
vágyakról susognak a tölgyesek.

Tovább...

Újra itt az ősz

Rozsdafoltos leveleken
kristálypárás a lehelet,
lombot színez égi festő,
bíbort csillant őszi erdő.

Tovább...

Klaudia és Szilveszter esküvőjére

Amikor egymás szemébe néztek,
táncba hív a jövő és az élet,
és lépteitek halk dallamára
"Igent" mondtok ma a boldogságra.

Tovább...

Ha szeretlek...

"Ha szeretlek, akkor hazugság,"
a szó álommá szenderült,
a valóság csak káprázat volt,
és szívem benne elmerült.

Tovább...

Ablak a múltba

Száz- vagy ezeréves is van talán
egy ódon épület a fák között,
homok-kőfalán ücsörgő magány
titokzatos köddé sűrűsödött.

Tovább...

Könyörtelen emlékek

Esőcsepp gurul kopott köveken,
sátrakba menekül, ki él és mozog,
lelkesedésem még így is töretlen,
miközben az eső hajamon csorog.

Tovább...

A csend zenéje

Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.

Tovább...

A színes város

Sétálok lassan az árnyas fák alatt,
szép ez a város, gyönyörködöm benne,
múlt és jelen egymás mellett megmaradt,
parkjaiban jó hallgatni a csendet.

Tovább...

Az utolsó keringő

Ez az utolsó tánc csak a miénk,
ölelj át! - a perc újra megigéz,
lebegjünk könnyedén, mint akkor rég,
emlékszel? - csábított a messzeség.

Tovább...

Régi gondola

Gyenge fuvallat dallamot komponál,
Halk barkarola kering a híd alatt,
Imbolygó fény csorog le a gondolán,
Ívelt hattyúnyakán ében éj matat.

Tovább...

Kövek harca

Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.

Tovább...

Tudod-e, ki vagyok mondóka

Erszényem van, de nem pénzes,
az életem vadregényes,
bébit hordok a zsebemben,
ott kukucskál kényelemben.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom