Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 513 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csendem lettél

Régi naplóm sárgult lapján
sok mesés álom szendereg,
forró csókok néhanapján,
és könnymaszatos reggelek.

Tovább...

Neked, nektek kívánom...

Mit is kívánhatnék új év reggelén,
mindenki élete legyen meseszép,
igaz szeretet hangján szóljon a dal,
utadon kísérjen, védjen őrangyal.

Tovább...

Szilveszteri illúzió

Mitől is búcsúzunk így év végén,
egy szám változik, a többi marad,
megyünk tovább életünk ösvényén,
magunkkal cipelve, mi ránk tapadt.

Tovább...

Hajszálnyi remény

Nézed a tükröt merőn,
néma kérdésre nem felel,
csak a szem beszél tágra - nyílva...

Tovább...

Karácsony estéjén

Hófehér selyembe öltözött a táj,
jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,
csillagok fényében aranyló bűbáj,
hozzá szél komponál mennyei zenét.

Tovább...

Kellesz nekünk, karácsony!

Kihalt utcákon pislákol a remény,
feldíszített tereken csak szél zenél,
hó sem esik, szürkén ásít a város,
- én halkan kérdezem, hol a karácsony?

Tovább...

Elfáradtam

Hideg éjszakában csendül a dal,
magányom csendjében lassan elhal,
könny húrjain reszket a fájdalom,
emléked éltet, óvón átkarol.

Tovább...

Csodavárás

Kék hegyek ormán,
ott, hol a Hold jár,
fenyvesek ágán
jégcsap a dísz.

Tovább...

Hosszú az út

Sietve érkezel hozzám,
hosszú az út, mit megteszel,
hajnali pír már csak foszlány,
bolyongsz, emlékeiden gyászlepel.

Tovább...

Tiszta fénnyel

Lobogjon égő, tiszta fénnyel
az első gyertya szelíd lángja,
szívekbe költözzön a béke,
gyűlölet ne kaphasson szárnyra.

Tovább...

Őszi tánc

Lassan hull alá, csillan a fényben,
Eltévedt levél rezesen ragyog,
Vörös-selymét teríti a szélben,
Életre kelve szállnak a dalok.

Tovább...

Mindig emlékezek rád

Ezernyi szikrázó fényben jössz felém,
lángcsipkés jelenés - könnyfelhők mögött,
hárfahangú szél emlékekről zenél,
míg megáll az idő ég és föld között.

Tovább...

Rád gondolva

Milyen rég volt, mikor érinthettelek,
most szomorúságban élem napjaim,
én múltunk emlékeiért reszketek,
míg hullámcsend mossa a tó partjait.

Tovább...

Talán leomolna...

Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat,
sírokon kicsiny mécsesek ragyognak,
a földre hulló krizantémok szirma,
mint lelketek, olyan hófehér, tiszta.

Tovább...

Talán...

Nyújtózó csönd ásít,
bennem mosoly éled,
a perc táncra csábít,
őrzi még emléked.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom