Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit

Született: 1954. október 23.

Népszerűség: 504 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Talán...

Nyújtózó csönd ásít,
bennem mosoly éled,
a perc táncra csábít,
őrzi még emléked.

Tovább...

A szerelmedért

Hunyorgó csillagok az égi rónán,
Hold közeledik ezüstös hintóján,
indigó éjben már fénycsókok gyúlnak,
didergő felhőn fagyos könnyek kúsznak.

Tovább...

Mesél a régi ház

Újból itt állok a régi ház előtt,
várom, hogy kinyíljon végre az ajtó,
mit feledés pókhálója már beszőtt,
ahol a régvolt idő könnyfakasztó.

Tovább...

Elmúlt a nyár

Imádtam a régi patak partját,
a Nap égő, aranyló smaragdját,
amint végigkúszik a kidőlt fán,
ágas-bogas gyökerek foszlányán.

Tovább...

Társtalanul

Kecses női alak, mint egy jelenés,
lila ruháján táncolnak a fények,
ám szívében örökös a rettegés,
meddig lehet még övé ez az élet.

Tovább...

Más ez a hajnal

Szaténselyem fákon tavaszfuvallat,
harmatcseppek szőnek csipkevirágot,
szépségük tünékeny - földre hullanak,
nap ölel magához sok milliárdot.

Tovább...

Békére lelve

Láttam csillagok tündöklő fényét...

Tovább...

Nyári varázs

Azúrkékre festi csókod az eget,
zöld fűszálon a napsugár csillámlik,
édes mézillat tölti be a teret,
lángba borult szív szerelemre vágyik.

Tovább...

Elűztél

Siess! - szinte súgtad a szavakat,
azt hittem, tréfa az egész,
láttam villámlani szemed,
már nem voltam annyira merész.

Tovább...

Éjszakák

Besurrantak hozzám régi éjszakák...

Tovább...

Grétinek 18. születésnapjára

Aranyszőke hajadon csillan a napfény,
szelíd szél susogása száll feléd dalként,
a tizennyolc év észrevétlen elszaladt,
de kék szemeidben a gyermek megmaradt.

Tovább...

Hol voltál

gyermekként nem értettem az életet
miképpen lehet hogy nincs apukám
szerettelek volna látni tégedet
hogy soha nem vártalak hazudnám

Tovább...

Ébred az erdő

Szél hullámain érkező emlék,
ölel, ringat a zöld végtelenség,
fák illatos virága hull reám,
dalol a madár május derekán.

Tovább...

Majd egyszer

Lassan megtelnek életem lapjai,
ölelő emlékek múltam rabjai,
szúrágta percek a tűnő időben,
vállukon csak hitehagyott remények
szállnak fakó-kék égre, és zenélnek
valami édes-bús, fájó dallamot.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom