Krihó Natália Szilvia

Krihó Natália Szilvia

Született: 1994. június 11.

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hold és farkas

Évekig fogom énekelni a magányos Holdnak,
mint farkas, akinek a párja és kölkei holtak,
hogy hogy lettem árva én magam is egy pillanat alatt,
hogy a bőségből a puszta semmi, ami megmaradt.

Tovább...

Toll és tinta

Toll és a tinta
- utolsó nyomunk
fakuló minta -
ilyenek voltunk.

Tovább...

Tengered a csónakom alatt

Ahogy e szerelem született lelkemben,
tüzek kaptak lángra, madarak rebbentek
fel az égnek, hogy messze is hirdethessék,
hogy egy új Kedves tett ismét ihletetté.
Aztán jött a vihar, a szél, a rombolás...
Szerelmünkből kinőtt utolsó tombolás.

Tovább...

Rólunk szól

Közös képeinket nézve elural a bánat,
mint a nagy fát, ha a szél letör róla egy ágat.
Hiányzol még, habár tudom, nélküled több vagyok;
és benned én is pontosan ilyen érzést hagyok.

Tovább...

Visszatekintés

Visszatekintek ezerszer,
aztán a végén még egyszer.
Mintha reményt láttam volna,
úgy rohanok vissza oda,
honnan fél éve indultam.

Tovább...

Parasztokítás

Hangos szavak jelzik, hogy életre kelt a tenger:
mert a hullámok alól fel-felbukkanó ember
károgva üvölt, mint a varjú téli hajnalon.
Mindenki azt hiszi önmagáról, hogy angyalon
libegett be a tanulatlan parasztok közé,
és hogy pont emiatt az utolsó szó az övé.

Tovább...

Te vagy a hősöm

Hátulról átölellek, és azon gondolkodom közben,
hogy melletted észrevétlenül hányszor eljöttem...
Nem akarlak elengedni, és talán Te sem akarsz,
mert hátranézve többet mutat nekem ez az arc,
mint amit addig valaha is látni véltem benne.
Vajon van olyan, ki Érted bármit meg ne tenne?

Tovább...

Egy képhez

Senkinek se mondd el, hogy én mosolyogtam rád
azon az éjjelen. Ám akkor sincs bennem vád,
ha mégis megteszed. Mert én vagyok, s én leszek...

Tovább...

Kimerülök

Kimerülök az év minden fölöttem elhaladt percében.
Kimerülök az utcán látott sok hercegnőben, szoknyapecérben.
Kimerülök az elért sikertől és a kapott veszteségtől.
Kimerülök a közeli helyektől és a távoli messzeségtől.

Tovább...

A Te tüzed

Szomorú voltam. Önhibámból haldokoltam.
Romjaimon feküdtem. Csendben, csalódottan.
Hirtelen tűz ütött ki, s bennem végigszaladt,
marta bőröm, húsom, csontom. Jólesett. Maradt.

Tovább...

Van egy titkom

Van egy titkom, amit senki sem tudhat meg!
Azt, hogy saját vizsgámon csak én buktam meg.
És a legjobban akkor szörnyülködtem el,
amikor rájöttem: megdőlt az összes elv,
amit valaha igaznak akartam, mert

Tovább...

Világítótorony

Egyedül állok a morajló tengeren
és haragjától mélységesen rettegek.
Hányszor határoztam már el, hogy elmegyek?
De még nem lehet. Maradnom kell. Keresek.

Tovább...

"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, hogy megtörtént!"

Sajnos, már nincs mit magyaráznom.
Csak az emlék maradt, mit most lassan lerázok,
és zuhogó könnyeim viharában ázok...
de hiába ölel körül a jeges szél, mégsem fázok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ