Kövecses Anna
Asztalokon fazék lencse,
Kísérjen el a szerencse -
Ami rossz volt, elillanjon,
Derű soha el ne hagyjon!
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Fakó táj, sűrű köd,
Pöndörödött ciher -
Őz inal, avar zörg`
Fent cinege pityeg.
...Csontjaimban öreg ösztön,
Bár nem látszik igazinak -
Őseinktől kaptam kölcsön.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
"A vén diványon hentereg a Nap,"
Esőért szusszan virágok kelyhe -
Szikkadt göröngyöt izzad a talaj,
Sápadt fűszálak közt szilva erjed.
"Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?"
Hol gyöngéd zamata van a boldogságnak?
Hol színes muskátlik csüngnek az ablakon,
Csalogánydal ébreszt napfényes hajnalon?
"Itt kuksolok a szilvafák között,"
Lédús termések hullanak halkan,
Varjak kárognak tömött ág fölött,
Viaszhéjakon méhdongás harsan.
Tópartról a nádat lesni,
Víztükörbe feledkezni -
Levegőből idillt csenni,
A récékkel elröppenni.
"A hűs Alkony beborít csöndes kékkel,"
Bronz virágpor leng napszítta bibéken.
Halk bogárzönge is szendereg lassan -
Szárnyillanás sem suhog a magasban.