Kováts Kristóf
Elaltatott kutyámnak
Melletted nőttem fel,
És te kísértél el
Egy gyermekkoron át.
Elhittem, hogy kellek.
Elhittem, csak veled.
Elhittem, hogy szeretsz.
Elhittem, hogy meglesz.
Online ballagás.
Búcsúbeszédek.
Szegény diáknak mi jut az eszébe.
Miért nem múlik a lángolás?
Csak barátság a láncolás,
De elhiszem, hogy te szeretsz,
E fájó vágy el nem ereszt.
Görögország a helye, hol játszódik eme történet,
Időgépünk az ókorba repít vissza minket.
Azt hittem, tudom, mi a szerelem,
De ez, amit most te teszel velem,
Ez leírhatatlan, fura érzés,
Sok nem kell hozzá, csak az, hogy nézzél,
És elmerülök tekintetedben,
Majd kezemet tenném tenyeredbe.
Szeretlek, és közben mást szeretek,
De ez ellen ugyan mit tehetek?
Ez az érzés nem irányítható,
Akár viharban egy apró hajó.
Egész úton - a száj felé -
Azon gondolkodám:
Hová rejtették el a sót,
A levesekbe talán?
A föci ötösért
Ha kettő óceáni kőzetlemez ütközik,
nem figyelnek ám, pedig egyiket sem üldözik,
akkor mindig vulkáni szigetív keletkezik,
és az üledék a lemez alá temetkezik,
és a földrengésközpontok kialakulnak még.
De hogy mikor is történt ez? Valamikor rég.
Vers az ebédemhez
A sajtos, tejfölös tészta
Az finomabb, mint a kréta.
Oly csodás vagy nekem, kedves voltál velem,
Reménytelen szerettelek.
Régen elindult már a vonatod,
Orromból kiszállt már édes illatod,
Túl késő már a búcsú, sajnálom,
Szememből lassan eltűnik az arcod.
...Fontosabb vagy, mint a Földnek a Nap,
Hiányzol, várok rád és akarlak.