Kovács Roland Attila
Menni szeretnék, de nem lehet,
folyamatosan csak merengek.
Az iskolapad elején
mindenki csak remél.
Oly magasságos költők,
mi vagyok én, öltő?
Verseitek tisztelem,
de sohasem vihetem.
Tanakodom a sorsomon,
töröm a fejem a borsomon.
Nem látok át a ködön,
olyan ez, akár egy ködmön.