Kovács L. István

Kovács L. István

Született: 1956. február 12.

Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A szív fénye

Egymással élni, de nélküle,
mellette lenni, de nem vele,
puha ágyban feküdni fázva,
úgy gondolni valaki másra.

Tovább...

Koccints velem

Koccints velem, pajtás,
ne a búra, ne a korra,
inkább a torkot szárító porra.
Mert poros volt az út, amin jártunk,
sok mindent kerestünk, keveset találtunk.

Tovább...

Róna

Méla lomhaságban terpeszkedik a sík,
madár sem járja, arra csak a szél süvít,
itt-ott száradó nyárfa ága koccan,
erre nyáron is fájdalmas csönd van.

Tovább...

Szervusz, világ

Szervusz, világ, bekopogtattam csendben,
abban a reményben, hogy befogadtok engem,
hogy talán, mint új embert, szívesen láttok,
példát mutattok, és én felnézhetek rátok.

Tovább...

Szikla tetején

Forgat, keringet az élet,
fölkap, lerak, újra fölkap,
mint szél a pitypang pihéket.

Tovább...

1219

Kerítésen túl...

Mindenütt kerítések, falak,
bezártan szenvedő, rothadó világ,
negédesen csöpögő hazug szavak,
titkon elmotyogott, esdeklő imák.

Tovább...

Henrik kakas

Nokedli mellé sosem kerül tálba,
vékonyabb a nyaka, mint a lába,
a tejfelt sem tűrné e király,
elcsúszna rajta, ha kitör a viszály.

Tovább...

1123

Ellopott éj

Ej, csak az éjszaka ne volna,
vagy tudnám bevágni a sarokba,
utcán céltalan csavargással oldani...

Tovább...

1316

Meghitt percek

A gépnél van valami dolgod,
nyakadba lehelek egy csókot,
asztalodra egy teát teszek,
majd leülök, és csendben leszek.

Tovább...

Lebegés

Ülni egy farönkön, feküdni a fűben,
vagy avarrá hullott színes levélen,
fák hegyét nézni, ahogy az égig érnek,
madártól hallani, milyen az őszi ének.

Tovább...

Túl az X-edik X-en

Meleg, barna szemek, körötte néhány finom szarkaláb,
szél túr rövidre nyírt hajába, de ő csak megy tovább.
Kíséri csípős megjegyzés, füttyentés, félhangos szólam,
őt ez már rég nem zavarja, mosolyog, és köszöni, jól van.

Tovább...

Randevú egy csillaggal

Ültem csendben az ajtó melletti padon,
s vártam aranyfényben ragyogó csillagom.
Hiába tekintettem százszor az égre,
tudta, ott ülök, várom, nem jött el mégse.

Tovább...

1616

A magányos lélekhez

Még a fák is ölelkeznek,
Csak a te szíved reszket,
A magányod fázik benne,
Elment az, ki ölelhetne.

Tovább...

Simogató kezed

Megpihentetni vad, háborgó lelkem,
gyógyító szándékkal, csendben érkeztél,
mint virág, mely kisárgállik a fűből,
úgy ragyogsz ki nékem a szürkeségből.

Tovább...

Óra - Idő

Idő-e a nap s az óra,
mely indul kakasszóra.
Idő-e a perc,
melyben magadhoz ölelsz.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom