Kovács Krisztiánné

Népszerűség: 6 figyelő

Szeretnék harcos lenni,
Önmagamért csatát vívni,
Álarcok mögé látni,
Jó lelkeket megtalálni.

Kislányként sokat álmodoztam,
Saját kis világomba elvonultam,
Kizártam mindent, mi bánt,
Így kevésbé fájt a magány.

Megfogadtam, gyenge többé
Nem leszek, könnyeim ne
Lássák soha az emberek,
Ám erőm véges, megremeg.

Peregnek a napok,
Hetek telnek el,
S én csak teszem,
Mit tennem kell.

Sok hosszú év után
Magam mögött
Hagytam régi munkám
S a helyet, hol ifjúságom
Évei eljártak felettem.

Utólag már láttam a
Jeleket, mikor lettem
Egy gonosz játszma
Kiszemelt részese.

Tó partján sétáltam,
Olykor megálltam,
Belefeledkeztem a csodába,
Mit víz tükrén láttam.

Nőként élni nehéz,
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Babaarcú szépség.

Ki hinné, hogy a szépség mögött
Lelke sötétbe öltözött.
Nem látod az ördögöt,
Álarc mögé rejtőzött.

Lassan indulnom kell,
Az óra ketyeg. Rettegek.
Kezem remeg, gyomrom
Marja az ideg.

Olykor elgondolkodám, van-e
Ki csendben vigyáz reánk?
Kiáltásunk, fohászunk érti?
Vagy szélben csendben elenyészik.

Szerelmünk, mint hajó a tengeren,
Hullámok hátán szárnyal sebesen,
Vitorláin Nap fénye ragyog,
Irigyen nézik kis csónakok.

Gyermekien naiv lelkem
Felnőtt éltet nem szívlelhet,
Ármánykodást, irigységet
Nem ismer fel idejében.