Kovács Krisztiánné
Lassan indulnom kell,
Az óra ketyeg. Rettegek.
Kezem remeg, gyomrom
Marja az ideg.
Olykor elgondolkodám, van-e
Ki csendben vigyáz reánk?
Kiáltásunk, fohászunk érti?
Vagy szélben csendben elenyészik.
Szerelmünk, mint hajó a tengeren,
Hullámok hátán szárnyal sebesen,
Vitorláin Nap fénye ragyog,
Irigyen nézik kis csónakok.