Kovács Gabriella (Nightspirit)
Penészes falakból szivárgó suttogás
palettán keveredik bele egy látomásba,
cafatokra tördeli szét szívdobogása.
Kirakati emlékmások adják egymásnak
a kilincset, realitásnak vermet ásnak.
Zsigerbe fecskendezett hiedelmek
zsákutcákban kuncsorognak, eresztenek
a szelepek, a Rubiconon már átléptek.
Tajtékos körképek ördögtánca
Színsávokban felcsapó tűzrózsa,
Illatos illúziók túlcsordulása
Mimózalelket ejt álomcsapdába.
...kisurranok meglesni a fekete zajban
morgó szelek vonulását a felszíneken,
míg a hallgatagok gerince megreccsen.
Nap és a Hold szekerén
Álmot húznak az éjbe,
Zörög a berek, didereg,
Futnak a felhők, bennük a
tetők, pislákoló szénmalmok
Füstöt fújnak a szélbe,
Csillagok a lencsevégen.
Testetlen lélegzek,
Fűszálak billennek,
Fátyolként libbenek,
Fotontengerben
Felhőkkel süllyedek.