Kovács Előd (Elod28)
A bátorság szabad madara elvitt
Magával oda, hol a gerinctelen ember
Fel se juthat. Ilyen magasságban látóköröm
Tág. Messzi tájat bejárva át
Hegyen, dombon, völgyen a magabiztosság
Hűs szellője megérint. Hunyorog, öntelten
Kacsint. Rohanok előre sebtében, versengek
Merészséggel. Biztat a hitem, enyhül...
Csavarosan kígyózik, köröket
Alkot. Szédítő élmény sodrott
Különböző korokba. Eseményt
Fogok lekicsinyíteni markomba.
Tágas légkör, aludt tejföl. Néhány ökör
Pereg a hó, szél fújja tova.
Ki tudja, merre, hova?
Esik, felgyülemlik, harmatcseppel
Érintkezik. Pihéje langyos
Földbe ivódik, talajba szívódik.
Bárgyú képem, lapos szemem
Bambaságot szimbolizál, sápadt
Orcám bőre megereszkedett. Köröttem
Összefolytan zajlanak az események,
Járáskor folyton szédelgek.
Ha más országba születnék,
Itthon idegen lennék.
Turistaként emlékeket revokálnék,
Akcidenciát szívesen vállalnék.
Történészként mesélném életem,
Tudósként lapidár értelem
Vonná el figyelmem.
Hej, kilenc éves koromban
Hajamat középen oldalra
Választva hordtam, napsütésben
Hintázva fel-fel ugrándoztam.
Magam maradtam, egyedül.
Nincs mit tennem, menekül
Előlem az eleven tevékenység.
Borzadály fogja el torkom.
Mit sem érdekli jobban e kor
Szellemét, mint megannyi pénz
S bővelkedés. Ősember létezésétől kezdve
Mindmáig üzlet bonyodalmai terjengtek
Légkörünkbe. Aki rest kitanulni e
Turpisságot, furfangos ármányságot, azt
A szegénység nyűgje viszi el.
Tükör elé surranok.
Divatosan mutatom
Felső testem, izmos mellem
Magamnak, mitől büszkeségem
Növend nagyobbra. Mindez
Dölyföt von maga után.
Előtted térdre borul a
Csend. Zajtalan hanggal
Kesze-kuszán pihen.
Belenéz szemedbe. Látja,
Min kesereg megfáradt
Lelked. Érzi rajta kínzó
Sérelmek lajstromát.
Vérkörömben pezseg az
Eleven erő, a fiatalság,
Mire én már vártam.
Szerettem azt, s meg
Is kaptam. Ezek után
Buzogva lendültem fel
Kavargó vágyak hívogatnak
Ösztönösen, s te, öregem,
Csak bámulod azokat,
Amik gondolatban pusztítanak.
Keveslem eddig elért munkásságom.
Ágyamon feküdvén halk morajjal
Szusszantok, nyomor talpa eltiport.
Apró betűs, dohos szagú könyvet
Nyálazgatok. Szobámon kívül
Semmi sem vonz. Itt rekedtem meg.