Kovács Boglárka Fanni
ha nem adod fel a reményt
hogy téged szeresselek
hogy veled lehessek
csillagfényes szép vallomás
tűzben fellángol
a szerelmes érzés
szárnyalok veled az éjben
táncolok veled forró fényben
téged várlak hideg télben
volt csend, hang, zaj
és hit, remény
és egy őrült álomkép
én soha nem köszönök vissza mert
régen elmúlt már
régi történet
belép az ismeretlen
ő hozzám szól
megkérdezi ki vagyok
egyszer majd hazatalálok
minden remény visszavár
égi jel szárnyán