Kovács Ákos Dániel
Ami szín, az megfakul,
gondtól fehér haja hull
hópehelyként a télnek.
Csöndben egy fütty, jin a jangban,
egy álmoktól kialvatlan,
tavaszi dél csillagfénye.
A polip csápjai
között egy apró griff.
Könyvbe zárt álmai
közül egy apokrif.
Ide is lehet jönni,
oda is lehet menni.
Ezerötszáz forintból
egy lélegzetet venni.
Ifjú, öreg. Fiatal, vén.
Sorsát űző, aprócska lény.
Cammog, üget. Sosem pihen.
Okot keres a semmiben.
Vihar előtti csend.
Hallgatom az Istent.
Villámlik, mennydörög.
Jég hull majd. Megtörök?
Csillag vagy. Csillagfagy
a jégbe zárt lángod.
Amulett. Ami lett,
azt könnyként elzárod.
Miért esik az eső?
A pocsolya felszárad,
és szomjan hal a madár.
A hit. A madártávlat.