Koszár Róbert

Koszár Róbert

Született: 1978. december 1.

Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elzárva, elveszve

Az érzéseink leperegnek,
mint homokszemek a homokórában...
Így múlnak el némán, feledve,
hogy egykoron kik is voltunk.

Tovább...

Csak egy falevél, és semmi több

A világ öregedésének szemtanújaként börtönbe zárt az idő,
s csak a testem sorvad, miközben lelkem tehetetlen szemléli,
miként életem falevélként sárgul, elszárad s földre hull.

Tovább...

Újraértelmezés

A megragadt sorok

A feledés ködébe lépvén,
feledni jöttem a múltat...
s itt ragadtam én.

Életünk fakó fénye...

Tovább...

A ködvándor

Valahonnan a ködből előtűnök,
mintha csak Ő szült volna engem,
ismeretlen világból érkeztem,
ismeretlen gondolatoktól kísértve,
álmaim számodra idegenek.

Tovább...

A gyűlölet

Ha nem fogadom el, hogy bennem élsz,
Gyenge pajzs vagyok csupán,
S lelkem prédád,
Kibe mohón mélyeszted fogaid.

Tovább...

A szem

Szem tükrében láttam
szerelmes csillogást,
homályos tekintetet...

Tovább...

Elveszett Királyság

Csizmám ingoványba ragadt,
hiába tekintek körbe, a köd mindent áthat,
csak körvonalak sejlenek
itt az örök félhomály honában.

Tovább...

Lennék...

Lennék mese gyermekek ajkán,
lennék dicső hős, ki megmenti a királyleányt,
lennék kedves emlék a női léleknek,
lennék ezernyi virág, mely szirmát hullajtja rád,
lennék az utolsó érintés, mely elűzi a félelmet,
lennék egy mosoly az elveszettek ajkán,
lennék remény a megszakadt szíveknek.

Tovább...

Keresztül a világon karácsonykor!

Az én világom valahol a ködön túl van.
Egy hólepte elhagyott út vezet oda,
Halkan puffannak lépteim,
visszhangzom önmagam,
málladozott aszfalt rögei,
reccsennek talpam alatt.
A téli éj csillagai figyelnek engem.

Tovább...

A Fal

Elkápráztatlak életem
jelentéktelen ezernyi igazságával,
amelyek közé elrejtem magam.
A sorok közé bújtatom valóm,
bízva, hogy nem lelsz rám,
S a fal, mit emeltem,
eltakar kutató tekinteted elől.

Tovább...

Másik világ

A Duna partján sétálva beleláttam egy másik világba.
A túlparton köd gomolygott,
és hol fáknak kellett volna állni,
ott házak körvonalazódtak ki,
tornyok és ismeretlen isteneknek
ismeretlen templomok.

Tovább...

Az önsajnálat jön látogatóba

Ni csak, ki kopogtat az ajtómon,
Egy régi ismerős dönget veszettül,
S az ajtómnak a vállával nekifeszül,
Rúgja a ház oldalát, majdnem belerogy,
Én meg ülök a szobában, azt jót mulatok...

Tovább...

Játszótér

Ez a világ a mi játszóterünk,
szabad képzeletünk szárnyal,
messze, kitárt szárnyakkal,
meglovagolva lelkünk áramlatait

Tovább...

Táncolj mindenség!

Táncolj ősi szél,
Táncolj, míg véget nem ér a bánat,
míg el nem múlik a tél,
Ringasd el árva lelkünk,
Mint anya a gyermekét!

Tovább...

Szerelem

Szerelmem, akkor is látlak,
amikor lehunyom a szemem,
akkor is érzem illatod,
amikor nem vagy mellettem.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom