Kósa Kitti Gabriella
Mikor a mosoly lekonyul arcodról,
Lelkem szinte már a harcra kész.
Nem voltam én mindig árva,
csak most rád várva
lettem önmagam párja.
Édes a borom, keserű a szerelmem
Kinyitom szemem és dalos madarak hangos, lágy énekére kelek föl.
Egyedül fekszem az ágyamban.
Drága Szapphó,
Felvettem te drága szereped,
S dalom írom a jelenkori Aphroditémhez.
Hajnali egy van.
Csendes minden, csak az óra halk kattogása hallatszik.
Rágondolok. Rád gondolok,
Szüntelen, míg te álmatlanok álmait alszod... más ember mellett.
Voltam már szerelmes,
Voltam már őrülten szerelmes,
És voltam már szomorú szerelmes.
Az idő nem csendes.
Inkább zajos.
Szüntelenül zajong az idő benned.
Mint az óra kattogása.
Mondd el!
Mondd el, hányszor estél szerelembe...?
Hányszor estél rossz szerelembe,
S nem voltál viszont szeretve?