Kósa Gabriella
Fehér karácsony
Hull a hó az égből,
sok gyönyörű csipke,
angyalok alkották,
üzeneteiket
így küldik a Földre.
Kedves, jó Télapó,
idén havat hoztál,
minden kisgyermeknek
örömet okoztál.
Az ember, míg fiatal,
a csodát nem várja.
Úgy gondolja - képes,
hogy a világot megváltsa.
Ti fent mosolyogtok,
Mi lent értetek sírunk.
Nehéz elfogadni,
nem örökbe kaptunk.
A tyúkok az udvaron
csendben csipegetnek,
a kakas átment a szomszédba,
új tyúkokat kerget.
Miért van az, ha szegény vagy,
melegben is fázol?
Szíved szerint elbujdosnál
az egész világtól.
Lehetsz hívő, ateista,
öregember, óvodás,
nincs a földön, ki nem tudja,
miért lettünk kitaszítva?
Éva kígyóra hallgatva
megkóstolta az almát.
Bidres-bodros, kis felhőkön
kacagó kis angyalok
játszanak és sütkéreznek,
várják, mikor hívják őket
lent a Földön a nagyok.
Az élet egy nagy tenger,
és sodor magával,
van úgy, hogy ráfekszel,
ringat a hullámmal.
Susog a nádasban a szél,
régi időkről mesél,
amikor még valamikor
élt itt egy vízi tündér.
(P)apa, de jó, hogy vagy nekünk,
hisz oly sokaknak nincsen!
Úgy szeretem ezt hallani:
te vagy az én kincsem.
A tömény szesz az Isten átka,
mérges vagyok a világra!
Miért engedik? Miért árulják?
Hány ember issza tönkre magát,
ki nem tudja, mi a mérték,
vagy bánata túl nagy mélység.
Ha felkerülök a mennybe,
és az Istent épp jó kedvében lelem,
megkérdezi: mondd csak, lányom,
az utolsó kívánságod
lent a Földre mi legyen?