Kósa Gabriella
Ha egy gyerek betölti a tizennyolcat,
befejezi az iskolát, azt mondják:
most kezdődik az élet.
Pedig, ha jól belegondolsz:
nem fordítva? Nem ez a jó élet?
Ha tündérvarázsló lennék,
a szivárványnak két végét
összefognám karikába,
ráhúznám a napocskára!
Nagyika, a szíved arany,
nem is értem, hogy dobog!
És ha valami bajom van,
vár ölelő két karod.
Ady és József Attila,
Babits, Arany, Petőfi,
mind nagy költő volt,
s milyen más,
mi műveiket illeti.
Elmarad a vendégjárás,
több idő jut másra,
elmondhatod gyermekednek,
miről is szól ez az ünnep,
fontos, ne csak karácsonykor
gondolj Jézuskára!
Gyere, te bolond április,
bolondozzunk együtt!
Bújjunk be a csigaházba,
másszunk fel a szivárványra,
üljünk fel a sün hátára!
Hogyha Isten ad báránykát,
ad hozzá legelőt is -
ezt mondják az öregeink,
mit sokáig hittem is.
Mama, szia, jó ez a skype!
És minden nap beszélhetek veled!
Most én vagyok a nagyikád,
én mondom: vigyázz magadra,
és hogy mi történik itthon,
én mesélek neked.
Lépeget a kicsi baba,
kapaszkodik ide-oda,
néha megremeg a lába,
de nem áll meg:
megy előre a világba.
Nem vagyok egy őskövület,
megpróbálok haladni a korral,
de van egy kérdés, amiben
egyetértek még a hagyománnyal.
Olyan forrón ölelnélek,
mint szép nyári napon teszi
sugaraival a Nap!
A szép futórózsa
a fiatalokat
juttatja eszembe.
Nő, nyújtja ágait,
feltör az egekbe.
Arra gondoltam a minap:
Tán nem véletlen mondják
az emberi természetet.
Hisz mindazt, mi mögötte van,
a természetben megleled.
Jéglabdákat dobált az ég,
összeszedtem párat,
s bevittem a kis vödrömben,
jó lesz a babáknak.