Kónya Mihály

Kónya Mihály

Született: 1979. február 27.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha madár lennék

Szállnak az égen a madarak,
Senki nem tudja az útjukat...
Felnézek a magasba,
Lent a föld - az unalom otthona.
Ha madár lennék, elrepülnék

Tovább...

Farsang

Farsangi karnevál.
Mikor megérkezek,
Nagyban áll a bál...

Tovább...

Főnix

Vörös fényben úszik...
Éltetőn jön, havas
tájon, ó, főnix!

Tovább...

Szilveszter éjelén

Év végén lenéznek a csillagok,
Sok-sok fénylő pont, picik és nagyok.

Tovább...

Csillag volt

Csak egy csillag volt...
Egy a több ezer közül!
Valaki számára egyetlen
fény túl az égen... Néha figyelték őt.

Tovább...

1111

Ősz

A távoli nyár
hideg lélegzete érződik...
Az őszi napsugár aranysárga
leveleken nyugszik le, s szunnyad.

Tovább...

Rózsakert

Rózsák, rózsakert, rácseppent
a hajnali harmatcsepp.

Tovább...

Végtelen tereken

Tereken a csend,
A lámpa fénysugara,
Néma alak a padon.
Lehet, már ott sincs!

Tovább...

1121

A földre hullt bogáncs

Dombon innen, az erdőn túl van
egy ódon ház, lehet, oda sem találsz.
Sűrű erdő vad ligete hálózza be útjait,
csipkebokor, vadrózsa tépi ruháid,
ha megközelíted falait.

Tovább...

Mit csináljak?

Nem tudom, mit csináljak!

Elégtek a szavak a számban...
Olyan vagyok, akár az újszülött kisbaba:
Rácsodálkozok a világra!

Tovább...

Elhagyva

Éjjeli fények gyúltak... a függönyön
átszűrődik.
Egyedül vagyok, rád gondolok, arra a különös
éjszakára.

Tovább...

Még állok a peronon

Eltemetett múltam árnyékában
Bontom falaim...
Jövőm egy gigantikus látomás!
Porlepte állomás fényei világítanak.
Lassan hajnalodik, jön az első vonat!

Tovább...

Valami véget ért

Látom, arcodon most könny csorog...
Könny mossa le azt, mi elmúlt,
és nem jön vissza talán már sohasem.
Elbújt a tegnap perceiben, pillanataiban,
fáj, mi elmúlt és szép volt.

Tovább...

512

Mi lett velünk?

Bárcsak lenne rá szó, hogy mit érzek,
Szavaid megérintett, és most félek.
Félek a szívbemarkoló igazságtól!
Beszéltünk múltról jelenről...

Tovább...

Szeretlek, gyűlöllek

Lehetnék szellő, mi simogatja arcod,
vagy csendesen legördülő könnycsepp,
mi lelkedből született,
s szíved fájdalma megteremtett.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom