Konkoly Erika
Reggeli kávéillat,
eső kopogása az ablakon.
Az elmém tiszta,
szívem is oly nagyon.
Boldogság.
Lelkem sivár sivatag,
nélküled porszem vagyok.
Bábu, mit gondosan kifarag,
csend van, nincsenek zajok.
Mindenkinek mást jelent a "tökéletes" pillanat,
valaki elmegy, s van, aki itt marad.
Valaki érez s őszintén szeret,
valaki épp most engedett el egy kezet.
Fekete alakok járnak-kelnek,
egymásra nézni sem mernek.
Álarcuk hófehér és fekete,
színtelen emberek tengere.
Harmatos reggel, csípős hideg,
piros orrok, didergő emberek.
Léptek mennek szokásos utakon,
gombok szakadnak le a kabátról.