Kondorosi K. András

Kondorosi K. András

Született: 1955. november 29.

Népszerűség: 127 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Gördülő kövek

Bombatölcsérbe bújva,
véres falra ragadva,
árva lélek tapadva,
sebe nyitva maradva,
titka hordva, takarva,
soha be nem gyógyulva...

Tovább...

Szilveszteri mulatság

Jókedvűen mulatozunk,
Csak a szépre emlékezünk,
Asztalok közt vonatozunk,
Újévbe tánccal érkezünk...

Tovább...

Betlehem

Nő a sötétség, de
Felragyog a csillag,
Mutatva az utat
A reménykedőknek,
Istálló a szentély,
Egy jászol az oltár...

Tovább...

Jár a Mikulás!

Napok óta készülődöm,
Rénszarvasaim befogom,
Még magammal is törődöm,
A szakállam felborzolom,
Puttonyomban ajándékok,
Jó gyerekek, ugye, vártok?

Tovább...

Szamurájkard

Ha páncéling a lelkiismeret,
vagy súlytalan selyemkendő, mint a
lepke, s lassan, lebegve hull alá...

Tovább...

Gyermeki lelkület

Emlékszem, sok éve,
Életem hegycsúcsán
A világnak élve,
Harsányan, vidáman...

Tovább...

Édesanyámra emlékezem fiúi szeretettel

Belesajdult a szívembe,
Jaj, Istenem, hogy szerettél
beszélgetni velem! Milyen
napod volt, kérdezted, s közben
kék szemed szerető fénye
simogatta az arcomat.

Tovább...

Gyertyát gyújtok!

Ilyenkor sorra vesszük halottainkat,
Akiket szerettünk, s soha nem felejtjük.

Tovább...

A Szabadság lyukas lobogója!

Meggyalázták rútul zászlónkat,
idegen cafrang lett rávarrva,
zsarnokság pecsétjét hordozta.

Tovább...

Jó remény csillaga

Topázfényű hajnal
sóvárogva dereng,
próbál áttörni a
vér fekete éjfél
bódult tántorgásán.

Tovább...

"Nyisd meg a szememet..."

Botladozom, botorkálok,
azt sem tudom, hogy hol vagyok,
rejtve tőlem a parancsok...

Tovább...

Összefüggések

Haikuk

A napok múlnak...
a haj s a fogak hullnak...
a ráncok gyűlnek...

Tovább...

Te, Ember!

Te, Ember! Egy vagy az ősi agyaggal,
az örök Idő vasfoga arcodon,
megbirkózol az egyszerű anyaggal,
túlélő vagy, és okulsz kudarcodon.

Tovább...

Gondolatok

Haikuk

Már figyelnem kell
magamra, tartásomra
és járásomra.

Tovább...

Napjaink

Napjaink számolatlanul peregnek,
Kimért időnk egyszer csak végéhez ér,
Tanuljuk meg, miképpen legyünk bölcsek,
S szívünk nyugodt lesz, ha lelkünk hazatér.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ