Komáromi István

Komáromi István

Született: 1975. március 19.

Népszerűség: 119 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ne bántsd...

Ne bántsd azt a gyermeket,
sokat bömböl, meglehet,
csak vigasztald és szeresd!

Tovább...

Nem lesz ez így jó...

Nem lesz ez így jó, még mindig nem mozdul a mérleg,
messze az egyensúly, néha a mutatója megremeg,
a jelenben csak sodródom, de még a múltban élek,
a jövő meg taszít, ahogy a rút jelmezében tetszeleg.

Tovább...

Lélekhangok...

Milyen hűvös ma a reggel, még aludnék, de a testem felkelt,
épp kávét főz magának.
Megyek én is, te kis zseni, csak velem szabad töprengeni,
kell a gyeplő a szamárnak.

Tovább...

Golyóstoll...

Egy képet megmutatni, nem, csak a képmutató képes,
és az illetékes ember sem mindig az illetékes.
Hogy lehetnék költő, ha fészek nélkül költök...

Tovább...

Hunyd be a szemeid...

Hunyd be a szemeid, ha úgy érzed, fáj,
de nincs, kihez szólj, ordíts, kiabálj,
a múltad csupa bűntudat, a jövőd meg félelem,
s a jelen egy csapda, hol nem vár, csak sérelem.

Tovább...

Bárcsak bolond lennék...

Mintha kettesével taposnám az éveket,
s a tegnapjaim megszűnnek a mával,
már vissza sem derengenek a részletek,
csak a bolond ember harcol önmagával.

Tovább...

Kékre festve...

Ha ő nem tudja, én honnan tudnám?
Nemrég még védelmezőnek hitt keze most megremeg,
hát nem kímélt itt senkit ez a hullám,
már az orvosok is csak megriadt emberek.

Tovább...

Leendő keresztapád...

Oly elégedetten bájos vagy, te kis tücsök,
annyira tiszta és olyannyira szép,
picike kezeiden még nincs bütyök,
a tejecske a minden vagy valami pép.

Tovább...

Nem!

Nem állok be semelyik kijelölt sorba
akkor sem, ha az én utam sehova nem vezet,
hiába köptök le, vagy verettek orrba,
engem a jó Isten ilyennek tervezett.

Tovább...

Ha csak...

Ha csak addig látsz el, míg a szemed, elvesztél e világban,
mert semmi sem működik sehogy, a rendszer mégis hibátlan,
persze, azt hiszed, te más vagy, mert körbevesznek barátok,
de lehet, hogy épp őmiattuk csukták rád a karámot.

Tovább...

Hitvány alak...

Sokszor szótlanok a nappalok, egy rács nélküli rab vagyok,
csak bámulok egy virágot.
A szél sem nekem hegedül, már túl rég vagyok egyedül,
s nem értem a világot.

Tovább...

Addig is puszi!

Bárkit elengedtem, de téged nem tudlak sohasem,
voltak már jó páran, kiknek nem maradt nyoma sem,
eltelt egy kis idő, s csak úgy elvesztek a ködben,
átvészeltem méltósággal, s többnyire csöndben.

Tovább...

Mint Tisza a gátat...

Félelmet erőszakolnak lelkembe,
értelmetlen fikciókat magyaráznak,
már ordítva rohannék a vesztembe,
ha maradok, úgy érzem, levadásznak.

Tovább...

Változunk

Nem vagyok már fiatal, de az életem egy ajándék,
barázdák díszítik az arcom, és őszülő halánték,
nehéz utat szánt az ég, s nem vágytam a könnyebbet,
a szél segített szárítani minden egyes könnycseppet.

Tovább...

Remélem...

Drága Édesanyám, most megint néked írok,
te jársz az eszemben, de már ritkán sírok,
nem láthatom az arcod, nem foghatom kezedet,
de szívem mélyén dédelget az Anyai szeretet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom