Kolozs Martin
Nincsen elég szabadidő, ez a baj?
Dolgozz! S az életed csúszik, mint a vaj.
Mikor érd el a céljaidat, ha nem most?
Vársz, míg a kaszás virágot hoz?
Tekerem cigim a Hold fénye mellett,
Kettőnk közt is csak egy aranyhíd lett.
Lépnék előre, de ez nem megy,
Ki az, aki engem majd megment?
Az árulót mindig a barátaid közt keresd,
De Isten is mondta: felebarátaid szeresd.
Kiben bízhatsz, ha a világ hideg?
Kivel oszd meg az érzelmeidet?
Szemed olyan, akár egy üveggolyó,
tündöklően, őszintén csillogó.
Zafír-zöld s egyben csodaszép,
Egyszerűen meseszép.
Veled együtt jöttek el a boldog napok,
Neked köszönhetem azt, aki vagyok.
Melletted megtaláltam a lelki egyensúlyt,
Biztonságot érzek, mit jelenléted nyújt.
Ilyen érzésem régen volt már,
A jelen s jövő viszont ránk vár.
Két hónapja te vagy a másik felem,
Tőle sose vegyél el, Istenem!
Felkelni minden reggel reménnyel,
Harcba vonulni rengeteg erénnyel.
Nap mint nap egy kihívás az élet,
Mostantól viszont a verseny, ami éltet.
Hiányzik minden apró csókod,
Már nem hallom a szép bókot.
Illatod is eltűnt nagyon régen,
Álom voltál, mint a mesében.
Mindig tartogat az élet meglepetést,
Lehet ez egy váratlan egybeesés?
Telnek az évek, minden rendben,
Visszajönnek, akik elmentek csendben.