Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 216 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hajnali képzelgés

Magam vagyok, s a karjaidba omlok,
nem rest a szám becézni szüntelen,
s titkolni kezd szemem fölött a homlok,
amely mögé a fáim ültetem.

Tovább...

Néma sikoly

Sebek lobognak kulcsra zárt szemekben,
kering a fény lustán a semmiben.

Tovább...

2318

Ami fáj...

Hólé csurog már a tetőn,
szürke az ég, nincs szeretőm.
Egyre másra fáj a fogam,
a szívemben romlás fogan,
homlokomon ráng egy izom,
szemet hunyok, hogyha iszom...

Tovább...

Szeretők

A sóhajokban könnyű illat bujkál,
s hol zöldje bágyad harsogó füveknek:
a fák mögött, a rég kiszáradt kútnál
fülledt homályban rőt titkok születnek.

Tovább...

Megcsalatkozás

Két varjú száll a part felett,
sápadt füvön faág rohad.
Az alkony estet emleget,
homály takargat álmokat.

Tovább...

Őszi vers

Ősz van megint, kezem ködökbe mártom,
s tócsák vizében fürdetem szemem,
a sárba lépek, hadd mutassa lábnyom,
meddig jutok, ha meg sem érkezem.

Tovább...

Arcmás

Fehér papírra gödröt sír az ajkad,
ujjad hegyén virít egy régi seb.

Tovább...

Fulladás

Az ajkaink közt minden szó elégett,
nyelvünk hegyén a csendek fénye hűl.
Magunkba fojtunk számtalan miértet,
s van, mit felejtünk észrevétlenül.

Tovább...

Hamu

Tekinteted nem fürdeted szememben,
felhőiden sétálgatsz szótlanul.

Tovább...

2720

Hajótörött

Hajnal van, kint az utca még sötét,
s én megint a semmiben hajózom.
Érzem a csillagok hűvös közönyét;
s akárha felhő úszna át a holdon,
a fátylakon túl, ott egy szebb sziget,
melynek halványzöldjét féltve őrzöm,
mi lelkemet, mint fény érinti meg,
s amely mivoltát élnem adja kölcsön.

Tovább...

Színjáték

Tudod, ha alszom, úgy vagyok csak ébren,
s hiába látod, arcom színtelen,
majd felkelek, ha eljössz újra értem;
az életet halálig színlelem...

Tovább...

Október

Az ázott fákon szürke árnyak ülnek,
a felhők arca ráncos és sötét.
A szél beszél, a hangja fáj a fülnek,
egy költő gyűri ronggyá köntösét.

Tovább...

Mindörökre

Mi mindent adtál, nem lehet felednem,
miként szerettél, meg nem érthetem.
Voltál a csend, ha mennydörgött felettem,
s lettél a hang, hogy szóljon énekem.

Tovább...

Másnap

Babrál a fény az ujjaim hegyén,
jajdul szemem, megint felébredek.
Már nincs velem, mi úgyse volt enyém,
bennem lángok, fölöttem kényszerek.

Tovább...

Ősszel

Sebzett vadak vergődnek át a réten,
riadt szemekben álmok égnek el.
A nyár a fűre halni roskad éppen,
a szél a fákra szürke fényt lehel.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom