Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 232 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ugyanaz

Foltokká égett ránk a múlt,
kihűlt esték csöndje bántott.
Szemed hazudni megtanult,
elfújt minden gyönge lángot.

Tovább...

Posvány

Az út amott, mi innen még a dombon,
megyünk tovább a bokros árkon át.
Nem tűrjük el, hogy bármi visszafogjon...

Tovább...

Szellemnyomor

Üres gödörben szétdobált zajok,
tömény homályba mártott indulat.
Füledbe súgok, képzelődj, csalok,
te is lehetsz a vers, akit mutat.

Tovább...

A lépcső alján

Kartonpapíron bársonyos penész,
a lépcső alján erre ágyazott.

Tovább...

Tükörzörej

A Hold világít, sárga és kövér;
egy nyurga ág a háztetőhöz ér.

Tovább...

Egyetlen pillanat

A nagy hajók a messzi kékbe vesznek,
minden csupán egyetlen pillanat.
Csak ennyi volt: partján egy szép szigetnek
mi összeforrt, azonmód szétszakadt.

Tovább...

Útra kész

Elönt a csend, és nincs erőm, hogy féljek...

Tovább...

Jelen

A város búcsút int a jónak,
elfáradt, és most megpihen.
A villamos: nagy, sárga csónak,
dülöngve ring a semmiben.

Tovább...

Mintha volnál

A székeken vak csönd gubbaszt fehéren,
egy kés mereng a munkaasztalon;
s mi még jutott ígéret, érdemérem:
díszes dobozkák, semmi tartalom.

Tovább...

A végén

Mutattál tengert, megfürödtem abban,
az ár a parton végül otthagyott.
Ruhámon foltok, számon hűlt harag van;
így kell, hogy tűrjek minden holnapot.

Tovább...

Hálátlan

Már elfeledte, hogy nyöszörgött,
s mint lett esélye általad
legyőzni ott a sok göröngyöt,
hol gödrök alján sár dagad.

Tovább...

Ébredő vidék

Gödör-mély hajnal, zörgő csontzene,
a szél rohan, megáll a villamos.
A házak sarka mintha feslene,
az út saras, a háztető habos.

Tovább...

Faltól falig...

Faltól falig kenyéren és vízen,
a meggyötörtek halni élnek.
Duzzadt szemükben ég a csend, hiszen
hiánya fáj a tiszta fénynek;
s őrök sötétlő hangja csattan,
mihelyt a rácson túlra néznek.

Tovább...

Egy őszi nap

Ősz lett megint, gyakrabban fáj a térdem,
a kerti munka most másként nehéz.
A dolgaim mind sürgetőbbnek érzem,
ha délután a Nap felém se néz.

Tovább...

Összezárva

Nagy csönd ölel, magamnak én jutottam;
boncolgatom, miképpen és miért.
Tükrömből arcom bámul rém unottan,
nem sejthetem, mindebből mennyit ért.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom