Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 223 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Összezárva

Nagy csönd ölel, magamnak én jutottam;
boncolgatom, miképpen és miért.
Tükrömből arcom bámul rém unottan,
nem sejthetem, mindebből mennyit ért.

Tovább...

Műtét után

Hideg homályban félvak ablak,
üres szemekben pisla láng.
Sebzett kézzel kimért szavaknak
halandók ajkán csendje ráng.

Tovább...

Tudatosulás

Georg Trakl emlékére

Dalos madárka száll az almafára,
színek fakadnak szürke vásznakon.
Az álmos rétre foltot fest a pára,
a Fölsemsírtak csendje fáj nagyon.

Tovább...

Színház

Csalóka kép, a lényeg láthatatlan,
a Hold vetít falakra díszletet.
A rendező zsebében száz arany van,
talpig hajol, s onnan fölinteget.

Tovább...

Melletted

Az út hosszú volt, látod, reszket térdem,
az arcom ráncos, szúr az oldalam,
sokszor sodort el zúgó, vad folyam,
ma mégis itt vagyok, Tiéd az érdem.

Tovább...

Szökés

Füllent a Hold, babrál, lazít a láncon,
az udvaron lelkek suhannak át.
A zápor mosta fű ezüstös bársony,
s tükrén egy tócsa ringat almafát.

Tovább...

Vigasz

Ha fájni fogsz, majd másra gondolok.
Emlékek, álmok, apró lim-lomok,
akad belőlük bennem rengeteg,
mint szél, ha fúj, amennyi ág remeg.

Tovább...

Legalul

Piszkos kezét zsebébe rejtve állt ott,
nem szóltak hozzá, mégis válaszolt.
Arcán a sorsa tükröződni látszott,
s kopott kabátján foltot ért a folt.

Tovább...

3224

Félúton

Ahol te vársz, onnan már nincs kijárat,
köréd kövült a rád szabott idő,
késő ígérned többért bármi árat,
a fű utánad ingyen is kinő.

Tovább...

Árnyoldal

Mint bárki más, a legjobbat reméled,
de meg se mozdulsz, semmit nem teszel,
siránkozol, hogy nem maradt esélyed,
sorolgatod, tőled ki mit vesz el.

Tovább...

Arckönyv

Az utcasarkon oszlopok beszéltek,
betűk mögé szorult az értelem,
s hol összefolytak gerlék hagyta léptek...

Tovább...

Öröklődés

Evolúció 2. változat

Az Úr a legszebb szikrát adta,
akárha mindent semmiért.
Csak gondolj másra, nézz magadba,
ki lett, mindevvel meddig ért?

Tovább...

2014

Feledhetetlen ifjúságom

Én értelek, hűlt láng lobog szemedben,
szívembe mégis csended tép sebet,
s mert lomjaim közt emlék fénye lebben,
feléd taszít megint a képzelet.

Tovább...

Fogság

Az őr aludt, magamra én vigyáztam,
futottam volna, nem leltem szavam.
Kiütközött, hogy számtalan hibám van,
maradtam így betűk közt hasztalan.

Tovább...

Meggondolatlan

Tudom, hiszed, leszel, ki itt marad...
s úgy gondolod, hozzád ez sincs közel,
s ha szól, elűzi bármelyik szavad,
de mint szokott, majd hangtalan jön el.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom