Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 205 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ha...

Ha sejteném, mi mit jelent,
nem lenne semmi gondom,
s bejárnám úgy a végtelent,
ahogy most épp kimondom.

Tovább...

Csendes esti áhítat

Megint felhőkről álmodom,
s a kék tavat sötétre festem,
a parton még sincs lábnyomom,
csak csüngök itt, mint csend az esten.

Tovább...

3022

Anya

Nem adtál ennem, mégis itt maradtam,
sokáig bújtam dőlt sorok között,
s kerestem arcod szétdobált szavakban;
szemembe társul árnyék költözött.

Tovább...

2818

Kívül-belül

Amit tudok, neked rég megmutattam,
most már ne nézz, lehet, nem folytatom,
a látszaton túl szédítő huzat van,
maradj csak ott, a szebbik oldalon.

Tovább...

2415

Együtt

Előttünk tiszta fény szalad,
megyünk a megtalált nyomon.
Te hozzám láncolod magad,
és én a kulcsot eldobom.

Tovább...

Fogoly

Fázol, zörögnek csontjaid,
reszketve dőlsz a falnak,
s köréd a bágyatag szelek
lomhán homályt kavarnak.

Tovább...

3525

Ismét

Holdat hazudsz szobád sötét falára,
a néma csöndre gyűrsz egy csillagot.
Elbújsz magadba, mintha bárki látna,
vigyázni azt, mi már rég itt hagyott.

Tovább...

Látomás

Magamra végképp nem maradt szavam,
tükörbe nézni most már nem merek,
fejemben szél zúg, szörnyű hangja van,
s agyam befutják röggel telt erek.

Tovább...

Azelőtt

Idill - 2. változat

A tenger tükrén csillagok tanyáznak,
szelek suhannak át a part felett,
szelíd ködökben arca lett a fáknak,
s már nő a fű, mit Isten elvetett.

Tovább...

3022

Hangok

Holtak beszélnek Istenadta hangon,
szörnyek hazudnak álmot emberül,
vércsepp és sóhaj sebzett angyalajkon;
jajong a lélek, csontok közt feszül.

Tovább...

Hanyatlás

A hegy fölött megállt az óra,
légyraj kering a semmiben,
talán egy átok vált valóra,
amit nem sejtett senki sem.

Tovább...

Kötelék

Kopott tükörben reszketeg kísértet:
az ablak mellett néni mond imát;
szemének kékje régen semmivé lett,
a szürkeségből olykor még kilát.

Tovább...

Képmutatás

Halk sóhajokká összegyűrt szavak,
fogak fehérjén mázas gondolat,
felvett mosolyban kések alszanak,
s mi átkarol, ha fordulsz, fojtogat.

Tovább...

Mozdulatlan

Szobádban élsz, az ajtót kulcsra zárod,
volt, hogy szerettek, újra képzeled.

Tovább...

Lehet

A fényeidből szobrokat faragtam,
szilánk sebezte arcom és bokám.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom