Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 168 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ünnepek után

Az üzlet ablakában szende fények égnek,
s hűlt csillagocskák csüngnek mozdulatlanul,
bent bábuk szenderegnek, seprű dől a széknek,
s kifosztott polcokon csupán a csönd lapul.

Tovább...

A homály

A vén hegyekre ráfagyott a csend,
homály dülöng a fák közt egymagában,
a völgynek fordul, szürke hája reng,
térdig hóban nyomot sem ejt a lába.

Tovább...

Csendes éj

A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak,
tükrök ragyognak körben boldogan.

Tovább...

Betlehem

Zörgő zajokra csendet szórt az Isten,
a Földre angyalok leheltek csillagot...

Tovább...

Szerelem

Arcomhoz érsz, akár egy könnyű fátyol,
nem hallom, érzem mindegyik szavad,
reszketsz Te is, hiszem, most mégse fázol,
hajadra cseppnyi lámpafény tapad.

Tovább...

Lakoma

Sziréna hangja szól, az ördög épp mulat,
terített asztalon sok apró serpenyő,
vörös húsokban ég a gyilkos indulat,
s kanál és kés fölött ma úr a nyers erő.

Tovább...

Álmok

Amint az est leszáll, fény gyúl a másik parton,
s meglátom holtjaim felcsillanó szemét;
hol bármit kérhetek, csak merni kell akarnom,
szavamra színes jelmezt ölt a pőre lét.

Tovább...

2723

Vidám dalok

Vidám dalokra van, hogy nem telik,
a lábam fáradt, és az út nehéz.
Pedig tudom, még több is lenne itt,
mint fönt a kék rongy, s lent a zöld penész.

Tovább...

Temetés

Eső szitált, és holtak énekeltek,
az ázott úton köd mászott utánam.

Tovább...

3023

Őszi párbeszéd

A törpe fák a sár felé hajolnak,
s kerítésdrótot penget sok-sok ág.
Hiába szólok, hangja vész a szónak:
a szél üvölt ránk, és szavamba vág.

Tovább...

Tél

Már itt a tél, kályhákhoz dől az ember,
fagyos kezében elnyűtt baltanyél.

Tovább...

Elment anyám

Sajognak karjaim, ma újra gödröt ások,
egy év se telt bele, s ez itt a harmadik.

Tovább...

Válság

Szorongatom, ma többre nem telik,
s üres lapokra rajzolom magam.
Ittam hiába, így lesz reggelig;
az arcom lángol, s egyre zúg agyam.

Tovább...

Vasárnap kora reggel

Szobám falán elalszik minden árnyék,
s az utcalámpa fénye elköszön.
Kicsit még fekszem, mintha jelre várnék,
majd arcot öltök és felöltözöm.

Tovább...

Halottak napján

Egykor bezárult ajtók nyílnak újra,
árnyak lopóznak nesztelen feléd,
választ remélve súgsz a résen túlra,
s ismétled egyre holtjaid nevét.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ