Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 183 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hajótörött

Hajnal van, kint az utca még sötét,
s én megint a semmiben hajózom.
Érzem a csillagok hűvös közönyét;
s akárha felhő úszna át a holdon,
a fátylakon túl, ott egy szebb sziget,
melynek halványzöldjét féltve őrzöm,
mi lelkemet, mint fény érinti meg,
s amely mivoltát élnem adja kölcsön.

Tovább...

Színjáték

Tudod, ha alszom, úgy vagyok csak ébren,
s hiába látod, arcom színtelen,
majd felkelek, ha eljössz újra értem;
az életet halálig színlelem...

Tovább...

Október

Az ázott fákon szürke árnyak ülnek,
a felhők arca ráncos és sötét.
A szél beszél, a hangja fáj a fülnek,
egy költő gyűri ronggyá köntösét.

Tovább...

Mindörökre

Mi mindent adtál, nem lehet felednem,
miként szerettél, meg nem érthetem.
Voltál a csend, ha mennydörgött felettem,
s lettél a hang, hogy szóljon énekem.

Tovább...

Másnap

Babrál a fény az ujjaim hegyén,
jajdul szemem, megint felébredek.
Már nincs velem, mi úgyse volt enyém,
bennem lángok, fölöttem kényszerek.

Tovább...

Ősszel

Sebzett vadak vergődnek át a réten,
riadt szemekben álmok égnek el.
A nyár a fűre halni roskad éppen,
a szél a fákra szürke fényt lehel.

Tovább...

Magány

A csillogó fény megfagyott szemedben,
magadra zárod minden ablakod,
elégett percek szürke füstje lebben,
s a hűvös csöndet félve hallgatod.

Tovább...

3525

Éden

Most álmodom, láng lobban hófehéren,
s fénylő szemem nem kell elrejtenem.

Tovább...

Sírásó

Nyirkos kezemet szorítom,
magam ásom meg a sírom,
kopognak a kemény rögök,
lábam elé nagyot köpök,
foltok gyűlnek a ruhámon,
aki lettem, hogy utálom,
aki leszek, eltakarom,
élők halnak, fáj a karom...

Tovább...

Nyár

Most tűz a nap, mutatja, mint öregszem,
a tó vízébe fojtom ráncaim.
Az arcom ég, piroslik, mint a meggyszem,
s úgy bánt a zaj, miként egy fránya rím.

Tovább...

Csendben

Magadba rejtesz minden szürke foltot,
mosod kezed, s az arcod titkolod.

Tovább...

Békesség

Szemedből végre tiszta fény nevet fel,
és azt, mi elmúlt, szépnek gondolod.

Tovább...

3631

Sebek

Üres szavakból várat építesz,
s alvó szemekbe rejted el magad.

Tovább...

3024

Visszhang

Lehunyt szemekkel, túl a néma gödrön,
felülről nézem egykor volt magam.
Elég időm van hosszasan tűnődnöm,
miközben múlok lassan, nyomtalan.

Tovább...

Nem kell

Miként legyek más, régen nem gyakorlom,
s nem tuszkolom rád "nem kell" versemet;
és azt se bánom, így aztán a bolton
egy árva fillér hasznom sem lehet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom