Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 231 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szellemnyomor

Üres gödörben szétdobált zajok,
tömény homályba mártott indulat.
Füledbe súgok, képzelődj, csalok,
te is lehetsz a vers, akit mutat.

Tovább...

A lépcső alján

Kartonpapíron bársonyos penész,
a lépcső alján erre ágyazott.

Tovább...

Tükörzörej

A Hold világít, sárga és kövér;
egy nyurga ág a háztetőhöz ér.

Tovább...

Egyetlen pillanat

A nagy hajók a messzi kékbe vesznek,
minden csupán egyetlen pillanat.
Csak ennyi volt: partján egy szép szigetnek
mi összeforrt, azonmód szétszakadt.

Tovább...

Útra kész

Elönt a csend, és nincs erőm, hogy féljek...

Tovább...

Jelen

A város búcsút int a jónak,
elfáradt, és most megpihen.
A villamos: nagy, sárga csónak,
dülöngve ring a semmiben.

Tovább...

Mintha volnál

A székeken vak csönd gubbaszt fehéren,
egy kés mereng a munkaasztalon;
s mi még jutott ígéret, érdemérem:
díszes dobozkák, semmi tartalom.

Tovább...

A végén

Mutattál tengert, megfürödtem abban,
az ár a parton végül otthagyott.
Ruhámon foltok, számon hűlt harag van;
így kell, hogy tűrjek minden holnapot.

Tovább...

Hálátlan

Már elfeledte, hogy nyöszörgött,
s mint lett esélye általad
legyőzni ott a sok göröngyöt,
hol gödrök alján sár dagad.

Tovább...

Ébredő vidék

Gödör-mély hajnal, zörgő csontzene,
a szél rohan, megáll a villamos.
A házak sarka mintha feslene,
az út saras, a háztető habos.

Tovább...

Faltól falig...

Faltól falig kenyéren és vízen,
a meggyötörtek halni élnek.
Duzzadt szemükben ég a csend, hiszen
hiánya fáj a tiszta fénynek;
s őrök sötétlő hangja csattan,
mihelyt a rácson túlra néznek.

Tovább...

Egy őszi nap

Ősz lett megint, gyakrabban fáj a térdem,
a kerti munka most másként nehéz.
A dolgaim mind sürgetőbbnek érzem,
ha délután a Nap felém se néz.

Tovább...

Összezárva

Nagy csönd ölel, magamnak én jutottam;
boncolgatom, miképpen és miért.
Tükrömből arcom bámul rém unottan,
nem sejthetem, mindebből mennyit ért.

Tovább...

Műtét után

Hideg homályban félvak ablak,
üres szemekben pisla láng.
Sebzett kézzel kimért szavaknak
halandók ajkán csendje ráng.

Tovább...

Tudatosulás

Georg Trakl emlékére

Dalos madárka száll az almafára,
színek fakadnak szürke vásznakon.
Az álmos rétre foltot fest a pára,
a Fölsemsírtak csendje fáj nagyon.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom