Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 169 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Tél

Már itt a tél, kályhákhoz dől az ember,
fagyos kezében elnyűtt baltanyél.

Tovább...

Elment anyám

Sajognak karjaim, ma újra gödröt ások,
egy év se telt bele, s ez itt a harmadik.

Tovább...

Válság

Szorongatom, ma többre nem telik,
s üres lapokra rajzolom magam.
Ittam hiába, így lesz reggelig;
az arcom lángol, s egyre zúg agyam.

Tovább...

Vasárnap kora reggel

Szobám falán elalszik minden árnyék,
s az utcalámpa fénye elköszön.
Kicsit még fekszem, mintha jelre várnék,
majd arcot öltök és felöltözöm.

Tovább...

Halottak napján

Egykor bezárult ajtók nyílnak újra,
árnyak lopóznak nesztelen feléd,
választ remélve súgsz a résen túlra,
s ismétled egyre holtjaid nevét.

Tovább...

Őszi éjjel

Avart taposva jár a lomha árnyék,
percek rohannak, bár az óra áll,
s ködök gyötörte, lüktető halánték
mögött bolyong sok esztelen halál.

Tovább...

Végül

Nehéz szíved már nem vágyott újabb tavaszra,
s e szörnyű, gyászos télbe döngölted Magad.
Bánat gyötört, a torkodat méreg harapta,
s csak vártad, jöjjön az, mi végleg elragad.

Tovább...

Egy költő halála

Üres lapok, s bezárva minden ablak,
lélek lebeg a halvány test felett.

Tovább...

Köldökzsinór

Régen beszéltünk, van vagy negyven éve,
nem tűnt fel eddig, hosszú volt a csend.
Most úgy igyekszünk mindent félretéve,
akárha tudnánk, mindez mit jelent.

Tovább...

3633

Az Ősz

Haragját hozva tágra nyílt szemében
a hídon át az izmos Ősz rohan.
Szelet kavar, s a fákra csap merészen,
hajában felhők csüngnek rongyosan.

Tovább...

Üzenet

A csöppnyi fényt, mit én hoztam magammal,
ha elmegyek, az asztalon hagyom.
Talán majd téged egy nap megvigasztal,
ha itt leszel, s mit látsz, az fáj nagyon.

Tovább...

Kampány

Mesébe illő tájon át
ne kérdezd, merre visz az út!
Plakát ragyog rád, láss csodát,
feledj valót és méla bút!

Tovább...

Gyalázat

Leszállt az éj, s a támadó hajóhad
a sűrű ködben végül partot ért.

Tovább...

2620

Végső pillanat

Egy rideg szobában dermedt délután
bús a csend, és fonnyadt almaszag van.
Szürke fény remeg a párnákon puhán,
s ráncos asszony fekszik mozdulatlan.

Tovább...

2727

Valóság

A villanydróton varjú károg,
a pózna mellett macska ül.
Megannyi mocskot rejt az árok,
s csak dudva nő a ház körül.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ