Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 159 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kampány

Mesébe illő tájon át
ne kérdezd, merre visz az út!
Plakát ragyog rád, láss csodát,
feledj valót és méla bút!

Tovább...

Gyalázat

Leszállt az éj, s a támadó hajóhad
a sűrű ködben végül partot ért.

Tovább...

2418

Végső pillanat

Egy rideg szobában dermedt délután
bús a csend, és fonnyadt almaszag van.
Szürke fény remeg a párnákon puhán,
s ráncos asszony fekszik mozdulatlan.

Tovább...

2827

Valóság

A villanydróton varjú károg,
a pózna mellett macska ül.
Megannyi mocskot rejt az árok,
s csak dudva nő a ház körül.

Tovább...

Kivonat

Időm telik, lassan mindent tudok magamról.
Mit múltam rejteget, szavakra tördelem.
Az ujjaim között sárral kevert aranypor,
s megannyi régi én időzik itt velem.

Tovább...

Búcsú

Kezed hideg, már mozdulatlan alszol,
gépek hazudnak életet beléd.
Szemed mögül még látsz a túlsó partról,
talán, ha élnél, meg sem értenéd.

Tovább...

3625

Eső után

A tűlevélen vízcseppek gurulnak.
A régi hídon csapzott eb fut át.
Dús lombok isszák illatát az útnak,
s a gondnok füttyent, most váltott ruhát.

Tovább...

3433

Ösztönök

A férfi nem szól, most már csak legyint.
Az asszony arcán lángra gyúl a seb.
Pohár törik, majd újra egy megint,
s a sok szilánk mind egyre élesebb.

Tovább...

Kocsma

A ház alatt sok csonkig égett lámpa,
minden sarokban lomha félhomály.
Elvész a fény a megcsorbult pohárba`.
Szavakra dől az ócska muskotály.

Tovább...

Közöny

A vaksötétben hogyha felriadtam,
hiába szóltam, nem felelt anyám.
Alig volt gondja, mondják, énmiattam,
ott élt a város másik oldalán.

Tovább...

A roncs

Komor sziklák alatt a fuldokló homokban,
hol partokká alél a végtelen meder,
vihartól tépve és a naptól megkopottan,
mint alvó szörnyeteg, ijesztő roncs hever.

Tovább...

2723

Otthon

A bokrok alján ébredő sötét;
a régi csapnál rózsa hajt fejet,
gyümölcsfa ejti földre köntösét,
s dongó kering egy tál eper felett.

Tovább...

Porzás

A fák alatt aranyló fény cikázik,
s egymáshoz érnek suttogó kezek.
Árnyék oson, nyomában leng egy másik,
s ábrándot rejtő bokrok rezgenek.

Tovább...

3834

Mégsem

Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára,
s kélhet közöny, ha már a szív se lát,
téphet sebet tövisbokornak ága,
s áldott kezet rozsdás szög üthet át...

Tovább...

3030

Néhány rím

Kimért sorok darab fehér papíron:
a vers, ne hidd, nem néhány rím csupán!
Ha lelkem késztet, én csak akkor írom,
sokan meg minden szippantás után.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ