Kolev András

Kolev András

Született: 1967. március 10.

Népszerűség: 179 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nyár

Most tűz a nap, mutatja, mint öregszem,
a tó vízébe fojtom ráncaim.
Az arcom ég, piroslik, mint a meggyszem,
s úgy bánt a zaj, miként egy fránya rím.

Tovább...

Csendben

Magadba rejtesz minden szürke foltot,
mosod kezed, s az arcod titkolod.

Tovább...

Békesség

Szemedből végre tiszta fény nevet fel,
és azt, mi elmúlt, szépnek gondolod.

Tovább...

3531

Sebek

Üres szavakból várat építesz,
s alvó szemekbe rejted el magad.

Tovább...

3024

Visszhang

Lehunyt szemekkel, túl a néma gödrön,
felülről nézem egykor volt magam.
Elég időm van hosszasan tűnődnöm,
miközben múlok lassan, nyomtalan.

Tovább...

Nem kell

Miként legyek más, régen nem gyakorlom,
s nem tuszkolom rád "nem kell" versemet;
és azt se bánom, így aztán a bolton
egy árva fillér hasznom sem lehet.

Tovább...

Biztató

Hallgasd, a kertben mint beszél helyetted
megannyi ág, bokor, sok zöld levél;
nyugodj meg végre, mindig ezt szeretted,
s ábrándozz, mintha verset költenél.

Tovább...

3523

Február végén

Végső változat

A szél a parkban hintaláncot rángat,
bokrok tövébe foltot kent a nap.
Kutyák ugatnak egy-egy kósza árnyat,
kidőlt fatörzset még a fagy harap.

Tovább...

Állomás

Az éjszakán vonat rohan keresztül,
s tört fényt felejt az álmos állomáson,
hol alvó ablakok vak csöndje rezdül,
ha lámpa gyúl, hogy az, ki fél is lásson.

Tovább...

2717

Inkarnáció

Roppant kövek között a gyöngyök szétgurulnak,
s amint kigyúl a fény a parti fák alatt,
könny mossa el nyomát a kínnak és az útnak,
s parányi testet ölt, mi lenni itt maradt.

Tovább...

Újra

Egyszer, ha majd belépek egy szobába,
ahol csupán a csend marad velem,
s talán a múltam reszketeg homálya,
mit látni enged még az értelem...

Tovább...

2618

Dáridó

Vibrál a kék, ez hosszú éjszaka,
a vár fölött már elpirult a hold.
Szájából árad hulladék szaga,
ömleng a szónok, köp, nyel, görcsöt old.

Tovább...

Nyugtató

Mint látomás, mit vágyak gőze festett,
feltűnsz s leszel felhővé hirtelen.

Tovább...

Mindenen túl

Ha majd megyek, Neked fog fájni jobban,
s nem lelsz vigaszt sokáig semmiben,
vigyázod gyertyák csöndjét ablakodban,
mígnem körötted minden megpihen.

Tovább...

Február

A szél a parkban hintaláncot zörget,
bokrok tövébe foltot kent a Nap.
Kutyák kaparnak hóba fulladt földet,
s dermedt füvekbe izmos fagy harap.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom