
Klementné Burza Mária
Ma a halottnak tűnő, jeges világ
az áldott tavasztól még csodát vár,
melyben eltűnik minden válság,
nyílhat majd újra igaz szóvirág.
Sokszor írtam a szeretetről verset,
mely alatt a tiszta tudást értettem,
a papírra most könnyek cseppennek,
nehezül az élet minden embernek.
Tégedet a Napra bíztalak,
forró szívében mártsd meg magad,
óvjad, amit szeretsz, s ne feledd,
mindaz, ami jó, szép s emberi,
mindig megértéssel nézzed.
A magyar kultúra napjára emlékezem
A tollam meg-megremeg kezemben,
kultúránk napjára emlékezve,
sajgó fájdalom sújt minden embert,
Istenem, most segítsd meg nemzetem.
Töltse meg szívünket szeretettel,
ne maradhasson hely a félelemnek,
s döbbentsen rá minden nehéz helyzet,
hittel élve ugródeszka lehet.
Boldogabb esztendőben reménykedve
Egy esztendő aláhullt a múltba,
tanított, bízom benne, hogy javunkra,
nem élhetünk sötétben s hazudva,
engedjük, szolgáljon javunkra.
Karácsonyunk más lesz, mint eddig volt,
mely bizony, sokszor volt túlhajszolt,
most a külszíni csillogás helyett
szívünkben hit és szeretet legyen.
Láthatatlan, mégis életeket szed,
szívekbe félelmet ültet mélyen,
ki elkapja, lesz életveszélyben,
halál mögötte, életerőt kiszed.
Hiszem,
hogy az ember
jóságra született
akkor is, ha
a Szeretet - útjáról
sokan letértek.
Halottak napja közeleg,
könnyes szemmel emlékezem,
gyermek voltam, s nem értettem,
nagymamám életgyertyája
miért borult éjszakába.
Tört virágok romjain lépkedek,
a ránk hulló hazugságon révedek,
ahogy lassan-lassan - mélyül majd a csend,
tört virágok romjain lépkedve
a hazug szavak semmivé lesznek.
Tört virágok romjain lépkedek,
a ránk hulló hazugságon révedek,
ahogy lassan-lassan mélyül majd a csend,
tört virágok romjain lépkedve
a hazug szavak semmivé lesznek.
Volt idő, mikor csak gondolat voltál
tudattalanul, mint édes álom,
szívemben aludtál,
majd lassan bizonyosság lettél,
mint megvalósult édes álom,
életembe beköszöntél.
Volt idő, mikor csak gondolat voltál,
tudattalanul, mint édes álom,
szívemben aludtál,
majd lassan bizonyosság lettél,
mint megvalósult, édes álom.
Életembe beköszöntél.
Hulló, aranyló levélben
az ősz dala zeng oly szépen,
hallgatva a dalt, lesz értés,
minden hozzáállás kérdés.