Klementné Burza Mária
Szívemben béke, vad vihar elült,
tegnap még tombolt, és kegyetlenül.
Az éj sötétje a Földre szállt,
az erdő fái közt hirtelen
megjelent egy fényözön,
bevilágítva a teret,
melyet néztem csendesen.
Gyermekeim már felnőttek,
az én szívemnek mégis oly
féltve őrzött, drága kincsek,
útjukon még velük vagyok,
szeretettel segítek, de
szárnyalásuk nem töröm meg.
Néha napfény kísér utunkon,
máskor lerogyva csak vánszorgunk,
lábunkat ólomsúly húzza le,
mégis továbbmegyünk reménnyel.
Gyermekkorra emlékezem,
benne látok Szeretetet,
mellyel anyukám és mamám
oly féltőn átölelt engem.
Fájdalmas érzésem szavakba szövöm,
melyet most kísér gyöngyöző könnyözön,
a fájdalmas érzést mossák a könnyek,
hogy a szívedhez szólva üzenjek...
A húsvéti ünnepekre készülünk,
a járvány miatt félelemmel telt szívünk,
gondolatban a keresztfa tövéhez térdelünk,
lassan-lassan szűnik majd félelmünk,
csodát remélve lelkünk zeng
ma is, mint az elmúlt századok, tudjuk,
Krisztusunk feltámadott!
Kérlek, maradj veszteg, csendbe merülve,
hisz az idő jelzett, hogy most állj meg,
fordulj csendesen Lelkedhez belülre,
ott van benne a megoldásserleg.
Honnan jöttél, s mi vagy? - Nem hívtunk,
vészjóslón károgsz, de kitartunk,
fejeden korona, és hiszed,
ma még győztes vagy, de megvívunk,
és lehullik hamar a fejed.
Nem hallom már az esti harangszót,
gyermekkoromból most mégis megkondul,
nem tűnt el belőlem nyomtalanul,
visszahoz gyermekkori pillangót.
...kezem még integet, bár nem látlak már,
most mást mond az ész s mást érez a szív,
elme és szív között nincs egyetértés,
anyának lenni a legszebb hivatás,
bár az elfogadás és elengedés néha fáj.
Valentin-napi köszöntőm
lelkemből szó a Lelkednek,
távolság nagy, sötét felhőm,
szavaim el nem érhetnek.
Az emberi tudat folyton kutató,
a Lélek az igaz utat mutató,
s oly jövőről álmodó, amelyben
méltósággal élhet majd minden ember.
Fárasztó nap végére érve örülnék
mosolyodnak - gondolom, s a fénylő
csillagokban szavaid keresném, de
ködfátyol mögé bújtak a csillagok.
Kérlek, egyetlen percre maradj csendben,
valamit súgni szeretnék Neked,
ha megérted, szívedbe elrejted,
ott lesz mindig lelkedben melletted.