Klementné Burza Mária
...kezem még integet, bár nem látlak már,
most mást mond az ész s mást érez a szív,
elme és szív között nincs egyetértés,
anyának lenni a legszebb hivatás,
bár az elfogadás és elengedés néha fáj.
Valentin-napi köszöntőm
lelkemből szó a Lelkednek,
távolság nagy, sötét felhőm,
szavaim el nem érhetnek.
Az emberi tudat folyton kutató,
a Lélek az igaz utat mutató,
s oly jövőről álmodó, amelyben
méltósággal élhet majd minden ember.
Fárasztó nap végére érve örülnék
mosolyodnak - gondolom, s a fénylő
csillagokban szavaid keresném, de
ködfátyol mögé bújtak a csillagok.
Kérlek, egyetlen percre maradj csendben,
valamit súgni szeretnék Neked,
ha megérted, szívedbe elrejted,
ott lesz mindig lelkedben melletted.
Lelkemben élsz s ragyogsz, mint fénysugár,
bár elmém szívemmel néha harcban áll,
érveivel olyan, mint viharmadár,
de szívem álmához vissza-visszajár.
Karácsonynak szeretet-csendjében
ölelkezzen most minden lélek mélyen,
lét-értelem szálljon minden otthonra,
álmaink így válnak majd valóra.
Megérkezett december,
évemen végigtekintek,
megköszönöm Istennek,
hogy megérhettem.
Adventi koszorún hitgyertya lobban,
most törpülő éveim mellé teszem,
a lelkemet repíti a kozmoszba
a lánggal érkezett hit-üzenetet.
Felnőttbe rejtett gyermek felzokog még,
és az összemosódott könny lobog,
szeretteire gondol, elmentek rég,
s a fájdalom tengerében toporog.
Érzések villannak, hívnak,
csillagporos ösvényen
járok álmomban,
a csend az útitársam,
majd egy hang felzeng,
szíved sírását hallhatom benne.
Mikor az ember a távolba néz,
mint aki menni kész, de
a fájó történet valóságként
benne él, dermesztő, mint a
virágfagyasztó tél.
Kapcsolatok, kötődések, ez az élet,
szívem kincseskamrájába nézve
kötődéseket látok, melyek fűznek
a gyermekkor játékos világához...
Még az este a nyártól búcsút vettem,
bevallom, egy kicsit nehéz lett szívem,
a csillagpöttyözött égre felnéztem
tudva, reggel szeptemberre ébredek.
Gyorsan változik a világ,
s benne ünnepeink neve,
augusztus húsz az első
királyunknak ünnepe,
melyből az alkotmány, majd
az új kenyér ünnepe is lett
az itt élő s könnyező,
sokat szenvedett nemzetnek.