Kiss Virág Lívia
Újra meg újra megszületnék érted,
a szívemen nyitva az a kis ablak,
a Hold az éjpalástból, ha kiolvad,
szívkertemben gyullad sok apró csillag.
Itt a farsang maszkabál
Kiabáljuk szerteszét
Vízkereszttől negyven nap
Nem kell most a szentbeszéd
Ébred a holdfény támad a szél
Fázós az éjjel reszket a lég
Ködbe dereng egy fény valahol
Égi angyalok éneke szól
Mesés utazás
Csodaországban az Üveghegyen túl
Mesét szőttem minden éjjel álmomban
Vitorlát bontottam égi tengeren
Kapaszkodtam felhőfoszlányokban
Adj Uram örömet békét
Derű színeit ég kékjét
Betegnek egészséget
Asztalra bort kenyeret
Vigaszt a csüggedőknek
Enyhülést a szenvedőknek
Tisztánlátást tévelygőknek...
Karácsonyra készülődünk
Csendes a világ
Ablakokban gyertyafénye
Kicsi lepke láng
Büszke fenyő tűlevelén
Arany csillag ül...
Csendes örömök
Hajléktalan csillagok dideregnek
Lehullt az éj altatva szívet-lelket
Susognak az úton a hársfa-lányok
Az utat kémlelve őrzik az álmot
Szüleimre emlékezem
Most nehéz könnyek peregnek le
a szívemre, befelé folynak,
nehéz a szó, minden gondolat,
édes szüleim egyszer voltak.
Nézd, csupa csillagport hord a szél,
úgy szállnak pont, mint az angyalok.
Elpilled a zümmögő idő,
a búbánat is elandalog.
Nyárízű hiányom takargatom,
nagyon szerettem, nem tagadhatom.
S míg ő nélkülem lép, én még vele,
más tájra tekintget tüzes szeme.
Emlékszel? Volt egy hattyú, hófehér,
éj-fekete pedig a másik.
Dalolt a fehér, ha jött az este,
és így ment ez éjszakákig.
Ahogy telik az idő és a lét,
a kontúrok élesebbek lesznek.
A szemetet összefújja a szél,
szemétdombok terebélyesednek.
messzire száll a gondolatom
csillannak öröm-bánatkönnyek
hiába minden akaratom
a szép napok gyorsan elszöknek
Augusztus őszibarackot érlel,
napsugarak robbannak, szállnak szerte,
a napok puha testén a hő remeg,
hajós bágyadtan fut ki a tengerre.