Kiss Virág Lívia
Szüleimre emlékezem
Most nehéz könnyek peregnek le
a szívemre, befelé folynak,
nehéz a szó, minden gondolat,
édes szüleim egyszer voltak.
Nézd, csupa csillagport hord a szél,
úgy szállnak pont, mint az angyalok.
Elpilled a zümmögő idő,
a búbánat is elandalog.
Nyárízű hiányom takargatom,
nagyon szerettem, nem tagadhatom.
S míg ő nélkülem lép, én még vele,
más tájra tekintget tüzes szeme.
Emlékszel? Volt egy hattyú, hófehér,
éj-fekete pedig a másik.
Dalolt a fehér, ha jött az este,
és így ment ez éjszakákig.
Ahogy telik az idő és a lét,
a kontúrok élesebbek lesznek.
A szemetet összefújja a szél,
szemétdombok terebélyesednek.
messzire száll a gondolatom
csillannak öröm-bánatkönnyek
hiába minden akaratom
a szép napok gyorsan elszöknek
Augusztus őszibarackot érlel,
napsugarak robbannak, szállnak szerte,
a napok puha testén a hő remeg,
hajós bágyadtan fut ki a tengerre.
Vakáció
Lila-kék örvényben forog a szél,
már egybefolyt szinte Észak és Dél.
A napfény szórja az arany szikrát,
virágok kelyhén páracsepp, viszlát.
Születésnapomra
repülnék repülnék míg bír a szárnyam
jaj olyan gyorsan pereg a filmvásznam
adj erőt édes Istenem úgy élnem
ahogyan önmagamnak megígértem
Hullatja szirmát a sok virág,
május van, felsóhajt a világ.
Valamit ad mindenkinek, fényt,
virágot, ünnepet. Szívekben
egy kis villanást, egy pillantást,
egy édes csókot, egy simítást.
A jó anyák örökké élnek
Minden sejtemben őrizlek
Emléked éber sóhajom
Ég szeméből ha rám ragyogsz
Te vagy a csend és oltalom
Anyának
Isten megnyomta a tavasz gombot.
Dalolj, szívem, bimbóban a rózsák,
téged vártalak, ábrándos május,
már futnak a vízen a fénycsóvák.
Cseresznyevirág bársonya a lélek
Mindörökké
Arcunkra öregszenek a napok, fogy az élet.
Az elmúlások csengettyűit dobálja a szél,
és vele elrebbennek a fehér galambálmok.
Dobogja szívem: - Ébredj fel, Nap!
Végre eljött ez a virradat,
a napsugara lustán bomlik,
tétován érkeztél, pirkadat.
Tágra nyílt szememben a hajnal
Ma rám csókolta az ébredés a reményt.
A hajnali félhomály lustán andalog
az ablakpárkányra vetődő fény felé.
Tágra nyitották szemeim az angyalok