Kiss Virág Lívia
Cseresznyevirág bársonya a lélek
Mindörökké
Arcunkra öregszenek a napok, fogy az élet.
Az elmúlások csengettyűit dobálja a szél,
és vele elrebbennek a fehér galambálmok.
Dobogja szívem: - Ébredj fel, Nap!
Végre eljött ez a virradat,
a napsugara lustán bomlik,
tétován érkeztél, pirkadat.
Tágra nyílt szememben a hajnal
Ma rám csókolta az ébredés a reményt.
A hajnali félhomály lustán andalog
az ablakpárkányra vetődő fény felé.
Tágra nyitották szemeim az angyalok
Viharon túl, szélcsenden innen
A szél illata
Ma felsejlett bennem némi öröm
Fűszálak élednek a kertben
Ma megláttam egy barkát a bokron
Gondoltam megírom e versben
Anyamese
bársonytakarót terít az est
elpilled rajta a fáradt éj
régvolt veti ágyát ma sem rest
roppan a csend mint a kagylóhéj
Valentin-napi gondolatok a szerelemről
Albumba
Semmi sem rímel szebben,
egyetlen szó sem versben,
az a halhatatlan szikra,
mi a szívben meg van írva,
a szerelem sose hal meg,
a vágyak egekig visznek.
Valentin-napi (modern) szerelmes
Egy csöpp szmájlit, küldj egy mosolyt,
telódon gyúljon ki a jel,
édes, kicsi, piros szíved
örömittas őrülettel.
Megváltóra vár az elfáradt világ
- már ajándékra kötik a pántlikát -
úgy vagyok, mint a legtöbb, ha jön a nap,
szívemben én is várom kis Jézuskát.
Angyalok áhítattal fújják már a trombitát,
ünneplőbe öltözik az ember és a világ.
Ifjú szelek játszanak, és hullnak a hópihék,
álmosan nyújtózik és elpihen a partvidék.
Idelent a mécsesek, odafenn a csillagok
sziporkáznak, ünnepet idéznek az illatok.
Te vagy a hősöm
Hiányzol, hiányzol, fütyüli a szél,
egy árva levelet zörgetve mesél.
Hideg ködpára úszik a völgyeken,
megborzong a pirosló csipkebogyó,
elaludt az ősz a búzaföldeken.
Mindenszentek
Eltalált nagyon az idő, a múlás,
megbúvó kikericsen lepke időz.
A kertek alján elfáradt árnyékkal
galagonyatűzruhában megy az ősz
Szent Mihály lovát nyergeli az ősz,
krizantémtengerben még elidőz.
Apró lángú mécseseket éget,
égre lobbant lelki békességet.
Holdladik
Még süt a holdfény, de itt a hajnal,
kopogtatja a morzejeleket.
Hűs csillagok őrzik óarannyal
az éjbe olvadt álomképeket.
Hársok ringatják a Hold ladikját,
ágak őrzik elmúlt idők titkát.
Nyáridőben
Reggel a nyári ég, ha kinyitja szemét
- kinyílik a világ ablaka, süt a Nap -
minden ébredés nekem bíborpecsét
lesz, a Hold ezüst álma apró pénzdarab.