Kiss Virág Lívia
Utolsó levél lehullik zizegve,
az őszi napok csendesek, békések.
Talán a Nap éppen bújócskát játszik,
ma ólomszürke színe van az égnek.
Rovarsors
Fekete-sárga frakkban a darázs:
Kerti partira jól kiöltözött.
De sok mustot vedelt, s jött a blamázs:
Így fetrengett két szőlőszem között.
szállj velem
!
mint a szél
át a kéklő bérceken
most gyere bontsunk szárnyat az azúrkék égig
mint a kis dalos pacsirta a Napba szálljunk
meg se álljunk az én világom tetejéig
a szél cserzett...
Kavarog a hajnal, az éj fellebben,
kicsit még álmosan a reggel átfon.
Szívemre pottyan a perc, eső cseppen,
rezzen a pillám, elillan az álmom
Oszladozik az égi felhősereg,
A fövenyről kígyózva száll a köd;
Egy fáradt hullám a nyárról fecseg,
Míg a partra sirálytollat lököd.
Mint az árnyat adó lombok közt a szél
Szerelmes dalokat dúdolok neked
Minden hűs fuvallat most rólad mesél
Magunkra festem a legszebb ünnepet
Szép holdvilágos este hozzád bújok
Átfoglak szorosan ölellek téged
A vízparton szívünkben tüzet gyújtok...
Egykor, hajdanán a vágyam volt,
az újkori csodákat lássam,
míg meg nem ismertelek Téged.
- örvend a szívem, rád találtam -
Rád gondolok, feléled a távol,
hallom a szívem, ahogy dobog.
Beleremeg, úgy szédül a szó,
ahogy szaporodnak a verssorok.
Örömpillangó
Esőcseppek kékje altatja a kertet,
csillagködök pásztázzák a lombokat,
elfáradt szentjánosbogár fényt remegtet,
angyali kéz ringatja a dombokat.
Gyönyörű Május, új szívet adj!
Napaltató, új dalokat zengj,
Reménnyel telő, víg napokat
hozz, életöröm-nap, felderengj!
Anyák napján szüleimről
Megfakult fényképen boldog család,
sárgult levelek poros dobozban,
őrzik múlt éveim régi nyarát.
Apró kacatok, de nekem emlék:
legyező, gyöngysorok, inggomb, óra.
Anyáknapi emlékezés
Nyugalom csendje lebegett a fák alatt
Kihunytak a csillagok a Hold uszályán
Fekete égből pirosló hajnal hasadt
Az éjszaka gyermeke horizont vállán
Tavaszmese álomról, szabadságról
Szívek ünnepe
Gyere, ülj mellém egy percre,
látod, rég elmúlt már a tél.
Mesélek Neked valamit,
elmondom a tavaszmesét.
Szépet álmodtam
Ha süt a Nap, nyílik a rózsa,
tűzszemű lobogását issza
a reggeli, részeg napsugár,
eső után az ég is tiszta.
Ma olyan közel volt ég és föld,
ahogyan felébred a világ,
lángkoszorút viselt a napfény,
már bimbózik a narancsvirág.