Kiss Virág Lívia
Ma olyan közel volt ég és föld,
ahogyan felébred a világ,
lángkoszorút viselt a napfény,
már bimbózik a narancsvirág.
A szerelem az olyan levegő
Amitől boldogan lélegzem
A mosoly az egyetlen nyelv
Melyet minden ember megért
Lázban ég az egész világ
Angyalok dala ha nekem szól
Ha visszatérek a fényes Naphoz
Akkor is mosolyogva beszélj hozzám...
Az én Valentinom
Titkom vagy feledhetetlen
Életemben mosoly vigasz
Varázs az eltűnő télben
A szívemben öröm tavasz
Fátyolfelhők erdejében sétál a Hold,
- már a hajnal dalolva járja körtáncát -
ahogy fénye tompul az égen az éjben,
hallod, ahogy álmokhoz hívja a párját:
- Gyere, szívem! Nézd, miénk az azúr tenger,
miénk a sok csillag, legyen alvó párnád
illatos jázmin. Jöjj, hívlak végtelenszer.
Újra meg újra megszületnék érted,
a szívemen nyitva az a kis ablak,
a Hold az éjpalástból, ha kiolvad,
szívkertemben gyullad sok apró csillag.
Itt a farsang maszkabál
Kiabáljuk szerteszét
Vízkereszttől negyven nap
Nem kell most a szentbeszéd
Ébred a holdfény támad a szél
Fázós az éjjel reszket a lég
Ködbe dereng egy fény valahol
Égi angyalok éneke szól
Mesés utazás
Csodaországban az Üveghegyen túl
Mesét szőttem minden éjjel álmomban
Vitorlát bontottam égi tengeren
Kapaszkodtam felhőfoszlányokban
Adj Uram örömet békét
Derű színeit ég kékjét
Betegnek egészséget
Asztalra bort kenyeret
Vigaszt a csüggedőknek
Enyhülést a szenvedőknek
Tisztánlátást tévelygőknek...
Karácsonyra készülődünk
Csendes a világ
Ablakokban gyertyafénye
Kicsi lepke láng
Büszke fenyő tűlevelén
Arany csillag ül...
Csendes örömök
Hajléktalan csillagok dideregnek
Lehullt az éj altatva szívet-lelket
Susognak az úton a hársfa-lányok
Az utat kémlelve őrzik az álmot
Szüleimre emlékezem
Most nehéz könnyek peregnek le
a szívemre, befelé folynak,
nehéz a szó, minden gondolat,
édes szüleim egyszer voltak.
Nézd, csupa csillagport hord a szél,
úgy szállnak pont, mint az angyalok.
Elpilled a zümmögő idő,
a búbánat is elandalog.