Király Viktor
Igazságtalanul vádoltak s tiporták sárba nevemet.
Olyanok, kiket szerettem s olyanok, kiket szeretek.
Vágyom én a megnyugvásra, mert a harag mérgez,
Vágyom én a gyógyulásra, mert tűzként elemészthet.
Orsinak
Mögötted ott van éveid száma.
Szomorú perceid fakultak már.
Tanultál belőle, ím továbbléphetsz,
Sok boldog pillanat csak Terád vár.
Te ott vagy most, mindenek felett.
Leélted életed.
Itt vagyunk mind, ki szeret.
Tiszteljük létedet.
Bocsáss meg, Atyám, mert vétkeztem.
Szavad s kérésed ellen tettem.
Olyat tettem, mit szégyelltem.
S bűnömet magamra vettem.
Emlékszem még, mikor először láttalak.
Arra is, mikor szívembe zártalak.
S nem feledem, mikor elfogadtalak,
Olyannak, amilyen valójában vagy.
Isten kegyelméből
Én Most felszabadulok,
S törlök minden lejárt,
régi programot!
Hópihék hullnak az égből a nyakamba
Hópihék hullnak arcomba, hajamra.
Bosszús is lehetnék, hisz nem igazán meleg
De legalább türelmesen kivárta a telet.
Ma éjjel végre önmagamba szállok.
Magamtól, vagy angyalok kísérnek.
Nem fognak már életemen átkok,
s nem bántanak a szörnyek, lidércek.
Nem hagysz el, mert
velem maradsz.
Bennem élsz, bár
tovább haladsz...
Érzed, hogy itt vagyok?
Hogy óvlak, s védelek?
Érzed, hogy szeretlek?
Lehet, hogy azt mondod:
Minek karácsony?
A csúcsdísz eltört,
a bejglit utálom.