Keszei István

Keszei István

Élt: 1935. július 5. - 1984. január 26.

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lábatlan Apolló-torzó

Bognár apád ácsolta szabta bordád.
Melled vasból öntötte céh-remekké.
Szikrázó üllőn szikrának születtél.
Vézna fiadnak műremek te voltál.

Tovább...

Lőveni új-magyar Mária-siralom

Megfogyatkozott véreimnek, a magyar búcsúsoknak

Miért etettelek?
Mire neveltelek?
Égi kő! Méhemben
Miért cipeltelek?

Tovább...

A lázadó

Költő volt, mindig egyre keskenyebb.
A rímek éltették, s a bableves.

Tovább...

A kutya

Az állatokban is van emberi, és bennünk is van valami állati

Kiálló horpaszával oly sovány volt,
valószínűtlen, testtelen.
Rakta maga elé a fázó lábát,
eltűnni akart nesztelen.

Tovább...

Válasz anyámnak

Ha ideges ujjakkal felszakítod
Ötödikként a levelem,
Ami a cenzorok kezén is átment,
Szemük hizlalták tán vele,
Az ujjuk mocska, mint madár-guanó,
A sorok hímpora között
Ott van az emlékükként elpottyantva.

Tovább...

Szorongás

Kierkegaardnak

Kifűzött cipőm bőrcsónakként
Az éjszakában megfeneklett.
A felakasztott hulla-hold
Felpüffed az ablakkeretben.

Tovább...

A lég lukacsos tégláiból

Ó, mi minden hever a levegő
hullámsírjában eltemetve,
mennyi felszárnyaló mozdulat
hever a mélyben szárnyaszegve!

Tovább...

Ars poetica III

Aki tiport minket, még jobban széttiporna.
A földben mennyi szétzúzott gerinc
hever! nem tartja őket össze már a forma.
- Testünk múló, veszendő, ócska kincs. -

Tovább...

Léted hajszálgyökeréig

Nyugtalan sorsod-vallató kezem
hajad vad sűrűjében sem pihen.
Cirógassalak? Éntőlem ne várd!
Lecsapok hajadra, mint a bárd!

Tovább...

Golyó

A megdöbbent golyó megállt.

Én is megálltam.
Pályám befújta már a hó.

Tovább...

Veréb a porban

Por!
Te vagy a Kezdet és a Vég,
tebenned fürdik a veréb,
egy szárnycsapással visszahemperegve
az ősi Eredetbe...

Tovább...

Alvó lovászfiú

Kassák Lajosnak

Álmában is paskolja még a párnát:
kedvenc lova parázsló, forró tompora
domborodik alvó kezében. Ellát
oda, ahol miként a hűség csillaga,
lova virrasztó pillantása lángol:
zárt szemhéján is áthatol a mén tekintete.

Tovább...

Kibírhatatlan

A kibírhatatlant így tudtad kibírni.

Pár méterrel tőled, odaát,
akinek arca, fénylő szeme volt,
főbe lőtte magát.

Tovább...

Összetört öröklét

Pozdorjává zúzott öröklét!
Időtlenséged idővé hasadva
hever az úttalan úton.
Miért hulltál milliom darabra?

Tovább...

Egy hallgatag barátomhoz

Miért temetkezel magadba?

Bárcsak angyal lehetnék!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ