Kertész Marika
Hogy ki voltam, és ki lehettem volna,
sajgó elmém, testem láz gyötri,
kínok közt vergődő anyóka,
hatását a morfin megteszi.
Már itt van, kopogtat december,
Karácsony hava, a szeretet lángja,
mindig és mindent akaró, s a...
Ha lenne rá alkalom, elmondhatnám,
hogy mit súg a szívem, és mit mond a szám.
Nem szóltál, elmentél, esély sem volt,
döntöttél, bántottál, válasz nem volt: miért?
A hó, mint fehér takaró lepte be a tájat,
talán még soha nem láttam oly fehérnek
a házat, ahol születtem.
Szó, amit hallani szeretnék,
csók, amit ajkamon éreznék,
mosoly, mit látni szeretnék,
könny, mit arcodról törölnék.
Mint egy menyasszony, készült a nagy napra,
fájdalmát, hogy kivágták már lelke elfogadta.
Csak nézte a másik csillogó világot, s elképzelte,
hogy ember még oly szépet nem látott,
mint mikor e sok szín felkerül majd rája,
s csillogón pompázik méregzöld ruhája,
szikrát vető csillagszórók sem léphetnek
nyomába.
Karácsonykor, ha kigyúlnak a fények,
álmaimban mindig visszatérnek
a nem felejtett, régi, szép emlékek.
Mint kis angyalok, néztünk fel a fára,
a mesés, csillogó csodára,
mit két dolgos kezed varázsolt minékünk,
s hittük, ez a csoda kitart, míg mi élünk.
Szólj rám, ha csendesebb a reggel,
ha lelkem bezárt, ha csak magam vagyok,
néma a szám, szemem pillája sem rezdül,
elmúlt életünkről ébren álmodozok.
Az emlékek van, hogy megrohannak,
mert múlnak az évek, és vége a dalnak,
amíg csak élünk, ropjuk a táncot,
hogy lerázzuk lelkünkről a szorító láncot.
Bárányfelhők úsztak az égen lassan, lomhán.
Hanyatt fekve a fűben képzeletem formált alakot belőle.
Ha majd összecsapnak felettem a lángok,
s nem marad csak hamu abból, kit itt láttok,
könnyes szemeteket ne lássa majd senki,
mert én tudom csak, hogy nem fogtok feledni.
Mikor egy gyöngyhalász kagylót keres,
mindennap lemerül, mert hiszi, hogy érdemes,
hogy gyöngyöt talál, igazgyöngyöt, egy álmot,
hogy meglelheti majd a gazdagságot.
Nézz fel az égre, láthatod,
mily sötét, de hangtalan
ez a vihar előtti csend,
szótlanul nézem egymagam.
Tanulj meg mosolyogni, ha bánt is az élet,
ha csak rövid választ ad, és csak ígérget,
ha nem azt kapod, amit szeretnél,
ha virágot is csak te magadnak vehetnél.